Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

akiknek kiegészítő jövedelmet jelentett ez a tevékenység. A család egy része summásmunkára járt, de a gyümölcsösből lehetett pénzelni. „Ha nem termett gyümölcs, akkor sokkal kisebb volt a kenyér, mint máskor!"

27 Feltűnő, hogy a mezőgazdálkodáshoz rendkívül mostoha adottságokkal rendelkező Bükkszentkereszten is jelentős mennyiségű gyümölcs — főleg alma és körte - termett, amiből jutott eladásra is: a század 20—30-as éveiben ökrös szekereken hordták le árulni az Alföldre, s ott adtak el vagy cserélték gabonára.

28 Egyéb gyümölcsökből a falu maga is behozatalra szorult. Gyümölcsből egyedül az alföldi klímát igénylő dinnye nem termett a Dél-Bükk falvaiban. Ezt Heves megyei (Csány, Tenk, Heves, Átány) dinnyések hozták árulni falvainkba, vagy az itteni fuvarosok mentek le egy-egy szekér dinnyéért, s viszonteladóként értékesítették azt saját falujukban. Amint a Bükkalja egész gyümölcskultúráját, úgy a gyümölccsel való kereskedelmet sem lehet tárgyalni a vadontermő gyümölcsök hasznának említése nélkül. Az erdősebb határú falvak asszonyai jelentős mennyiségű vadon termő gyümölcsöt gyűjtöttek, amelyet gyakran a termesztett fajtákkal együtt vittek árulni a piacra. A Bükk hegység szlováklakta falvaiban különösen sok somot, málnát, szamócát, vadalmát, vadkörtét szedtek, s főleg az előbbieket árulták a miskolci, diósgyőri piacon, nemegyszer a lillafüredi üdülőknek. A kisgyőriek vadkörtét vittek a miskolci piacra, a mocsolyásiak sok csipkebogyót gyűjtöttek, amit Sályban és Kisgyőrben értékesítettek.

2 9 A cserépiek málnát és somot árultak a kövesdi és egri piacon, a bogácsiak sok somot, mogyorót, vadkörtét, csipkét vittek ugyanoda; az utóbbiból nemegyszer lekvárt is készítettek, s azt adták el. Árulták a gyümölcsből készült aszalványokat és a lekvár féléket, főleg a szilvalekvárt. Sokat elhordták az egri, kövesdi, miskolci és diósgyőri piacokra. Különösen a noszvajiak voltak híresek jó ízű lekvárjukról. A bükkzsérciek még az Alföldre is elvitték árulni a szilvalekvárt: nagy fazekakban, vagy hólyagpapírral bélelt ládikákban szállították a Tisza menti falvakba. Főleg a kövesdi és egri piacon volt keletje az aszalt gyümölcsöknek (susinka), de a sályiak és cserépfalusiak a bükki hutatelepüléseken is házaltak az aszalt gyümölccsel. A gyümölccsel való kereskedelem tehát — a vegetáció éves rendjének megfelelően — periodikus, de rendszeres volt a Bükk-vidéki falvak népének életmódjában, jelentős kiegészítő jövedelmet jelentve a családok számára (6. kép). 27. Bihari Gyuláné 7 2 éves, Kisgyőr. 28. Szőllősi Ernszt 83 éves, Bükkszentkereszt. 29. Földes László gyűjtése: E. A. 7042. 18. 25