Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

hogy: „...a lakosok borból és gyümölcsből sok hasznot levesznek."

15 Kondoról azt írja, hogy „A gyümölcsből különösen szép hasznot húznak a lakosok."

16 larasznyáról egy 1816-os feljegyzés is rendelkezésünkre áll, mely szerint az úriszék által megidézett, ám ott meg nem jelent gyanúsítottról a szomszédja azt mondja: „Úgy mongyák, hogy az Alföldre ment gyümölcsöt árulni."

1 7 Mindezek az adatok feljogosítanak annak megállapítására, hogy a recens kutatásokkal feltárható gyümölcskereskedelem nagy hagyományú árucsere emlékét őrzi, melynek révén a Bükk-vidékről — hasonlóan a történeti Abaúj megye, a Bodrogköz, s bizonyára az északi hegyvidék más területeihez — igen sok gyümölcs került az Alföldre, s e vonatkozásban is jelentős volumenű termékcsere zajlott a két nagytáj között. A verbális adatközlések alapján ennek fő tendenciáiról igen árnyalt képet nyerhetünk. A gyümölcs értékesítése számottevő hasznot jelentett a Bükk-vidéki falvak népessége számára. A gyümölcsből származó pénz, illetve cseretermék fontos kiegészítő jövedelem volt, gyakran a megélhetés egyik alapja. A gyümölcs révén egyes — kis területen gazdálkodó — családok több jövedelemre tehettek szert, mint az összes többi gazdasági tevékenységükkel. A Bükk-vidék gyümölcskereskedelmének két fő vonalát tudjuk megkülönböztetni. Az egyik, melynek termékei a tájegységen belül maradtak, s amelyek gyűjtőpontjai az egri, mezőkövesdi, miskolci, diósgyőri és mezőkeresztesi piacok-vásárok voltak; a másik átszelte a termelési táj határait, s elsősorban az Alföld népességének termékfeleslegére cserélte a bükki táj gyümölcsét. A gyümölcs számottevő terméke volt az északi hegyvidék és az Alföld közötti árucserének, még a közeli évtizedekben is jelentős volumenű termékmennyiséget mozgatott, s erőteljes kereskedelmi migráció forrása volt. A gyümöicsárulás fő időszaka június elején kezdődött a korai cseresznyével, s egészen októberig, a szőlő szüretéig tartott, sőt néha télen is járták a gyümölcsárusok az Alföldet. A gyümölcskereskedelem legfontosabb terméke a szilva volt: azzal jártakel az árusok a legmesszebbre, s ezt árulták a legnagyobb tételben. A szilva elsősorban az Alföldön talált gazdára; a bükki tájon belül nem kereskedtek vele, mert itt minden faluban megtermett. Az alföldi fuvarokat a fogatos ,jógazdák" bonyolították, akik nemcsak saját gyümölcstermésüket vitték árulni, hanem pénzért — néha ledolgozás 15. Fényes E., 1851. III. 198. 16. Fényes E., 1851.11.245. 17. A diósgyőri koronauradalom úriszéki iratai 1800-1821. BmÁL. XI-601/7. 2 17