Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

mondják a hegyi falvak lakóit is. E vonatkozásban a Hegy és a Hegyköz szópár ismerős falvaink egy részében. Az előbbi Felnémet, Szarvaskő, Felsőtárkány, Mónosbél, Bélapátfalva, Visnyó, Dédes és Szilvásvárad megjelölése, az utóbbi — bár nem fedi a Bükkalja egészét — lényegében szinonim fogalom azzal: a Noszvaj, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Kacs, Tibolddaróc, Szomolya, Kisgyőr és Sály falvak által behatárolt terület neve.

6 A Bükkalja falvainak népessége szoros kapcsolatot tart fenn az alföldi parasztsággal, elsősorban a változatos termékcsere révén. Magukat megkülönböztetik az alföldiektől, alföldi emberektől, azokat gazdálkodó embereknek, búzatermelő embereknek

1 is emlegetik, utalván a két táj népessége életmódjának különbségére. Úgy tartják — elsősorban a kereskedelmi utak helyzete alapján —, hogy az Alföld, Alföldség Mezőkövesdnél kezdődik, onnan „lefele" már alföldiek laknak. Az Alföld, alföldi, valamint a lefele, Alföld fele, Alföldnek kifejezések nem egyszerűen irányra, s az eltérő geográfiai egységre utalnak, hanem az eltérő életmódot folytató emberekre is, akik partnerek voltak a hagyományos termékcserében, a két táj közötti munkamegosztás termelési rendjében. Ezek a kifejezések mindig ellenpontjai a hegy, Felföld, fent, „Felvidék", felfele utalásoknak, amely érezhetően más világot jelöl, de a sajátjukéhoz feltétlenül hasonlóbbat, mint az előzők. Az Alföld tájait és népét nem egyformán ismerik: elsősorban a kereskedelem vagy summásmunka révén bejárt vidékekről vannak ismereteik. Leginkább a Jászságot, a Tiszamentét, Nyírséget emlegetik, ritkábban a Hajdúz. ságot és a Kunságot, annak ellenére, hogy ezek településein is rendszeresen megfordultak, elsősorban mésszel és gyümölccsel. Egyértelműen elkülöníti magát a Bükkalja népe a bükki szlovák falvaktól, valamint a szlovák vándormunkásoktól, vándoriparosoktól. A bükkieket hutaiaknák, hutásiaknak, hutásoknak mondják, vagy tótoknak, hutai tótoknak emlegetik, a vándormunkásokat és iparosokat tótoknak mondják. A hutaiak készítményeire, portékáikra is jelzőként mondják a tótot: tót járom, tót ökör, tót villa, tót gereblye stb. „A hutaiak felföldi emberek. Ezek nem magyarok, főleg tótok."

8 A gyerekek megfigyelték a szlovákok beszédét, s igyekeztek — tréfásan - utánozni azt. Bogácson előfordult, hogy a gyerekek karácsonykor — a szlovák nyelvet utánzó — tréfás mondókával kántáltak, utánozva a vándorárusok, iparosok szavát: 6. Lukács Ferenc 70 éves, Noszvaj. 7. Szabó József 76 éves, Szomolya. 8. Szabó József 76 éves, Szomolya. 152