Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

Több faluban emlékeznek hajcsárkodó kupecxe, aki nemegyszer nagy távolságból hajtott fel állatokat az észak-magyarországi vásárokra. Borsodgeszti adatközlőm édesapja az 1920—30-as években élt ebből a tevékenységből. Főleg az Alföldön vásárolta meg a fehér marhát, de hajtott fel riskát is. Kb. 30 alkalommal járt Nagyváradon és környékén, ahonnan egy-egy alkalommal 100—150 jószágot is felhajtott. Főleg a miskolci vásárokon értékesítette a jószágot, de járt az ózdi, kövesdi és szentpéteri vásárra is. Általában egyenesen a vásárra hajtott, de volt, hogy 1—2 napot az udvarán töltött az állatcsapat: nagy, hosszú istálló volt az udvaron, de főleg a szabadban, az udvaron éjszakáztak az állatok.

19 A falvaink többségében a századfordulón már működtek azok az iparosok, akik a legalapvetőbb szolgáltatásokat elvégezték a lakosság részére. Mindenütt dolgozott kovács, legalább egy suszter, nagyobb településeken kerékgyártó is. Az 1920—30-as években a nagyobb falvakban megjelent egy-egy szabó és varrónő is, bár a ruhaneműk zömét Miskolcon, Egerben, Mezőkövesden szerezték be. Szerepet kaptak azonban a falusi népesség kiszolgálásában vándor iparosok is. Közülük aránylag rendszeresen visszatértek falvainkba az üveges és drótos tótok (59. kép). Az emlékezet szerint Trencsén és Árva megyéből jártak ide.

20 Rendszeresen látogatták falvainkat vándorköszörűsök (60. kép). A bükki hutákban a második világháborúig időnként megjelentek — az emlékezet szerint - vándorherélők is. 58. kép. Világjáró kosaras tót. (Vasárnapi Újság 1905.) 19. Szombati Imréné 67 éves, Borsodgeszt. 20. Petercsák T., 1981.436-451. 143