Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

56. kép. Fazekas a mezőkövesdi piacon, 1961. (Erdélyi Z. felv. NM. 183.664.) árusra, akit hrncsárnak neveztek, s aki a fején hordta portékáit egy nagy fonott kosárban. findzsát, szentképet, borotvát, tűt árult. Minden bizonnyal a bosnyákról van szó ez esetben is. Az idősebb répáshutaiak is jól emlékeznek a bosnyák alakjára, aki a nyakába akasztva vagy a fején hordta széles, magas vesszőkosarát, melynek szélén pálcák álltak ki, s azokra voltak ráhúzva a bögrék, poharak, porcelán figurák, szentek. Árult ezeken kívül tűt, ollót, fésűt, tükröt, kést, pipát és számtalan bazárárut. Megfordultak a falvainkban a rostaárusok, különböző zsibárusok, vasárus cigányok. Jártak rongyosok és tollasok, akik szentképet, szobrocskákat, tányérokat adtak a hulladékrongyért és -tollért. Rendszeresen megjelentek a piócások: ezek leginkább cigányok voltak, de Cserépfaluba mezőkeresztesi magyarok hordták a nadályt. Itt kell említést tenni a közvetítő kereskedelem néhány sajátos mozzanatáról, amelyek emléke ma is él falvainkban. A dohánycsempész volt egyik sajátos alakja ennek a kereskedelmi formának, amiről több helyről tudósít a szakirodalom.

17 így emlékezik erre a tevékenységre egy noszvaji adatközlőm: „A gyerekkoromban, az 1930-as években dohányt csempésztünk Sályból és Darócről. Az uraság termesztette a dohányt, de abból a szegény embernek kevés jutott. A dohányos kapott a termésből, s megtartott saját magának 17. Takács L., 1964. 398.; Dobrossy I., 1978. 65-68. 141