Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

ványozódott. Ezért volt cél mindenki számára a fogat - főleg lovas fogat megszerzése. A fuvarosok már 10-12 éves fiaikat igyekeztek belenevelni a munkába, 13—14 éves korában a fiú már nemegyszer önálló fuvarba ment. S ha apja olyan tehetős volt, hogy külön fogatot vett számára, akkor az a család anyagi javainak megsokszorozását is jelenthette. A fentebb említett forma mellett a Bükkalján a ledolgozásért való fuvarok általánosabb módja is fellelhető volt, egészen a közelmúltig. A fogatosok gyakran vállaltak cseremunkäéit fuvart, amit gyalogmunkdbm kaptak vissza: egynapi fogatos munkáért általában kétnapi gyalogos munka járt. Jól tükrözik falvainkban az igás állatok nagy jelentőségét a statisztikai adatok is, s bár nem adhatnak egyértelmű választ a szállítással kapcsolatos minden kérdésre, azt mégis jelzik, hogy a jelentős fuvaroshagyománnyal rendelkező falvakban (Bogács, Bükkzsérc, Bükkszentkereszt, Cserépfalu, Felsőtárkány, Mályinka, Noszvaj, Sály, Szomolya, Tibolddaróc, Nagyvisnyó) az igás ökrök mellett állandóan magas, gyakran növekvő számot mutat a lovak száma is.

14 (Az adatokat ezúttal is csupán a kutatás „bázis" településeiről közlöm. Jelen táblázatban az igás ökrök száma az egész szarvasmarha-állományból értendő.) Bogács 14. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgyűjtemény 1870-1970. Állatállomány 1-4. Községsoros adatok. 134 Év Szarvasmarha Ebből igás ökör Ló 1895 404 77 243 1911 407 62 269 1935 394 36 336 1942 534 48 231 1966 261 1 42