Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

A harsányiak Gelejre, Ónodra, Kereszteste jártak állatvásárba, Miskolc mellett. De az 1930-as években még a Hortobágyon is vettek állatokat, amit lábon hajtottak fel a faluba (51-52. kép). Cserépfaluból főleg Egerbe és Mezőkövesdre, amellett Ernődre, Hevesre, Füzesabonyba, jártak vásárba, de elmentek Párád felé is, s máshova is a Mátraalja irányába. (Itt kell említést tennünk a cserépiek vásárhoz fűződő babonájáról, amely szerint csak akkor lesz sikeres a vásár, ha a kapun kilépve először férfivel találkozik a vásárba induló.)

5 A bogácsiak főleg Kövesden és ikerben vásároltak, ám eljártak Füzesabonyba, Mezőkeresztesre, Hevesre, Párádra sőt Tiszafüredre is. Tibolddarócról elsősorban Miskolcra és Egerbe jártak, de sokszor megfordultak a keresztesi sokadalmakban is. A szomolyaiak ugyancsak Eger és Mezőkövesd vásárait látogatták leggyakrabban. A szervezett árucsereformák földrajzi kiterjedésének vázlatos áttekintése is azt jelzi, hogy — hasonlóan az árucsere spontán formáihoz — a Bükkvidék népessége nagy területen tartott kapcsolatot más tájak populációjával. Mindez a változatos termékszerkezet következménye, amely sajátos, speciális javak révén távolabbi területeken is megfelelő keresletet, felvevő piacot biztosított. A vásárok mellett - ha csupán érintőlegesen is - utalnom kell a hetipiacok szerepére. Századunkban a miskolci, diósgyőri, kövesdi és egri piac jelentős termékmennyiséget akkumulált, amely már lényegében városi funkciók, a magasabb szintű társadalmi munkamegosztás szolgálatában áll, s a falvakban sajátos, szűk társadalmi réteget alakít ki a piacozókból. E vonatkozásban általában mezőgazdasági termékek cserélnek gazdát, mellettük kisebb szerepet kapnak a háziipari-kézműipari termékek (53-54. kép). Mivel az említett települések népességének egy része sokáig megőrzi mezőgazdálkodó tevékenységét, illetve - főleg Miskolc és Eger esetében - magukba olvasztják a peremtelepülések mezőgazdálkodó népességét, városaink nem indukálják specializálódott kiszolgáló települések, monokultúrák, illetve intenzív termelési ágazatok kialakulását. A piacra termelés állandó jelleggel csak szűk réteget érint, s nem bontja meg sem a hagyományos termelési módot, sem a tevékenységi formák tradicionális rendszerét. Jelen tanulmány nem tűzte célul a régió vásárainak részletes taglalását. Úgy vélem azonban, hogy a szervezett árucsere-alkalmak harmonikus egységben, egymást kiegészítve működtek a két szomszédos nagytáj termékcseréjé5. Tóth Lajos gyűjtése: E. A. 12 192. 11. 126