Viga Gyula: Tevékenységi formák és javak cseréje a Bükk-vidék népi kultúrájában (Borsodi Kismonográfiák 23. Miskolc, 1986)

amely - szervezett és biztonságos formában — hivatott volt kiegyenlíteni, illetve közelíteni a két, eltérő adottságú régió termékeit, termeivényeit. A Bükk déli lába az Alfölddel érintkezik, s ez az érintkező zóna önmagában is indukáló tényező a településfejlődés szempontjából. A két érintkező nagytáj ebben a zónában cserélte ki termékeit, s ez a csere lényegében kijelölte a települések helyét is (48. kép). A legjelentősebb települések ott jöttek létre, ahol a hegység völgyei az Alföldre nyílnak. A Bükkben a Sajó és az Eger-patak völgye az, melyben nagyobb település keletkezett: Miskolc és Eger.

2 Mellettük kisebb szereppel bír, de nem hanyagolható el Mezőkövesd és Sajószentpéter szerepe sem.

3 A különösen nagy vonzáskörzettel rendelkező Miskolc vásárának szerepe meghatározó volt a Bükk-vidék termékcseréjében is,

4 ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kisebb jelentőségű piac-vásár központok is igen jelentős részét szívták fel a táj termékfeleslegének. Miskolc szerepét hangsúlyozta az is, hogy a Sajó-völgyén nagy tömegű felvidéki termék áramlott dél felé, melynek cseréjében e település szerepe volt a legjelentősebb: itt találkoztak azok a középhegységi területek, valamint az Alföld vásárlóival. (Keletebbre hasonló volt Szikszó szerepe a Hernád-völgyben, nyugatabbra pedig Gyöngyösé a Mátraalján.) A vásárok - hasonlóan a vándorkereskedelemhez - ki is „nyitják" e táj gazdasági kereteit, s a szűkebb táji maghoz egy lazább, inkább csak alkalomszerűen felkeresett tágabb vásári körzet csatlakozik. Mindehhez hozzájárult az egyes vásárok specializálódása, sajátos profilja, amely ugyancsak differenciáltabbá tette a szervezett árucsere rendszerét. A bükki szlovák falvak legfőbb vásározó helye Miskolc volt, de — főleg Répáshutáról — szívesen felkeresték az egri zöldvásárokat: uborkát, hagymát, fokhagymát vásároltak, s ott vették meg a pálinkát és a szalonnát a nyári kaszáláshoz. Eljártak Mezőkövesdre, Sajószentpéterre, Bélapátfalvára, is. A bükkszentlászlóiak szívesen felkeresték Edelény, Szikszó és Sajószentpéter állatvásárait, de alkalmanként elmentek jószágért Nyíregyházára, Debrecenbe, Nádudvarra. A bükki szlovákok különösen az állatvásárokat keresték fel nagyobb távolságban, mivel maguk nem tenyésztették a lovat, s fuvaros jószágaikat vásárokon igyekeztek beszerezni (49—50. kép). 2.Vö.:BakJ., 1932. 12-13. 3. A szervezett árucsere néprajzához lásd: Dankó /., 1977. 367-387.; Dankó /., 1974. 287-308.; Dankó I., 1976. 57-80.; Dankó I., 1963. 4. Bácskai V.-Nagy L., 1978. 227. - térképlap. 123