Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

Frank Sámuel Robicsek Emánuel M.á.v. forgalmi főnökség Terménycsarnok Generáli bizt. társ. főugyn. M.á.v. Tiszavidéki állomás Keresk. és iparkamara Városháza M.á.v. gömöri állomás Tűzoltó ó'rtanya Korona szálloda Wilhellm és Jenéi (nyilv. álls.) Kubacska István Wilhellm és Jenéi (gömöri vasút Központ mellett)"

118 Városunk közönsége nehezen szokta meg a technikának ezt az új vívmányát. Megnyitása után egy fél hónapra gyűltek a panaszok a telefonra. Nem az ellen volt panasz, hogy nem jól beszél, sőt inkább az ellen, hogy muzsikál is. A kifeszített huzalok ugyanis a házak ablakai felett húzódtak és egy kis szellőre „olyan kiállhatatlan zizegést, brugolást, sípolást vittek véghez, hogy különösen ideges emberek azt kiállni alig képesek," — tette szóvá az újság. — A panaszkodók azt követelték, hogy a vezetékeket — mint más városokban is - a házak tetejére helyezzék át, így nem lesznek olyan közvetlen összeköttetésben a hálószobákkal. Mert akinek ablaka előtt telefonvezeték volt, szünet nélkül éjjeli zenében részesült. A város felterjesztéssel fordult a közmunka- és közlekedési miniszterhez és vizsgálatot kért. A minisztérium megvizsgáltatta a panaszt és megállapította, hogy a panasz jogos. A vizsgálat során kiderült az is, hogy a vállalkozók az engedmény okiratban foglaltak ellenére — a nagy sietség miatt — elmulasztották kikérni a háztulajdonosok előzetes beleegyezését a huzaloknak a falra erősítése céljából. A vállalkozókat utasították, hogy a Zsolcai kaputól a színházig terjedő területen levő házak tulajdonosaitól a még meg nem szerzett engedélyt utólagosan szerezzék meg. Ha ez nem sikerül (ami várható volt), kötelesek három hónap alatt a huzalokat megfelelő oszlopokra helyezni. A színházon túl a megyeházáig vonuló szakaszon pedig, amennyiben a háztulajdonosok hajlandók a vezetékeket továbbra is tűrni, a bajon „a huzalok némi megeresztése és kaucsuk alátétek" által lehet segíteni. Az utóbbi szakaszon így segítettek, a sűrűbb hálózatú alsó szakaszon tetőtartóra szerelték át a vezetékeket.

120 Abban az időben a telefonállomások nem voltak számmal megjelölve. Nem kis gondot jelenthetett a telefonos kisasszonyoknak megjegyezni, hogy melyik sáv melyik oszlopában található egyik-másik keresett állomás. A hívást jelző esőlemez lapocskákra papírt ragasztottak és arra írták fel az előfizetők 118. BMÉ 1888. XII. 15. 119. Borsod-Miskolci Közlöny. Továbbiakban (BMK) 1900. II. 4., V. 6. 120. BMÉ 1892. 8. 86