Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

Ebből tudjuk, hogy Tállyát érintette az említett négy járat, azonkívül külön járatot tartott Tállya-Tokaj között is ebben az időben. További kutatás során előkerült az említett feladási jegyzék másik két lapja is, szabásmintának feldolgozva, ugyancsak 1853. évből. E lapok érdekessége, hogy az egyes indítások anyagát a feladási jegyzék esetenkénti lezárása mellett a járatot ellátó postakocsis átvétel gyanánt keresztet rajzolt, mellette a kiadó megjegyzése „übernommen Gyuri" vagy máshol „übernommen Jani", vagyis átvette Gyuri, Jani.

88 Mi minden olvasható ki egy szabásmintából! A POSTA ÉS A POSTÁSOK A KIEGYEZÉS UTÁN Az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc elbukása után megindult, majd az 1867-es kiegyezés után felgyorsult az idegen tőke beáramlása az országba. A gombamód alakuló társulások, vállalkozások hatására a gazdasági élet gyors fejlődésnek indult. A fejlődés gyorsabb áru- és személyszállítást, a hírközlés gyorsabb, korszerűbb kielégítését kívánta meg. A posta e feladatoknak igyekezett eleget tenni. A magyar posta önállóságát 1867-ben csupán belső ügyeiben valósította meg, nem volt „közös ügy" a Monarchián belül, de a korábban megkötött nemzetközi szerződések egyetemlegesen kötötték az új magyar postaigazgatást. A belső szervezeti, kezelési változások, üzletkörbővítés terén hozott intézkedések és azok végrehajtása csakhamar felülmúlta a külföldi társintézményeket. A vidéki kisposták számát 1868—1870-ben még gazdaságosságuk ellenére is jelentősen növelték. A kezdeti nehézségeket növelte az 1873-ban bekövetkezett nagyobb mérvű gazdasági válság, mely a postaforgalom csökkenését, a postások anyagi helyzetének átmeneti súlyosbodását idézte elő. A válságot követő gyors fellendülés időszakában a bérezést új alapokra fektették, az egyes teendőkre átalányt állapítottak meg. A vidéki postamesterek mellékfoglalkozást is űztek (tanító, biztosítási ügynök stb.), amivel jövedelmüket növelték. A városi nagyhivatalok dolgozói a növekvő forgalmat a munkaidő megnyújtásával, valamint a munkaintenzitás fokozásával tudták csak ellátni. Az üzleti élet kíméletlen hajszát követelt: a napi háromszori kézbesítés és levélszekrény-ürítés, a minden vonathoz való járatindítás és -érkezés nemcsak az altiszti és szolgai személyzetet (így hívták akkor az iskolázatlan fizikai dolgozókat), hanem a tisztviselőket is kimerítette. Könnyítésként közölték a lapok, hogy: 1885. július 1-től életbe lépett a vasárnapi munkaszü88. Ugyanott. 64