Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

szerű intézkedést tett, amivel előbbre vitte a posta fejlődését; a közmunkaerő rendszeres felhasználásával megkezdte a közutak helyreállítását, a levéldíjat leszállította, bevezette a bélyegek alkalmazását. Újításai a postaforgalom gyorsabb, olcsóbb és egyszerűbb lebonyolítását célozták. A posta népszerűsége mindezek ellenére nem nőtt, hanem visszaesett. Az egyenruhába bújtatott postatisztek, postamesterek és postakocsisok nem nyerték meg a lakosság tetszését, a rendszer besúgóinak, levéltitkaik felfedőinek tartották őket, nem is minden ok nélkül. Az első postabélyeg (31. kép) 31. kép. Az első magyarországi postabélyeg 1850. - melyen a császár címere volt - 1850. június 1-én jelent meg, használatba vétele a magyarlakta területeken igen nehezen indult a németek lakta területekhez képest. 1851-ben megjelent okmány- (illeték) bélyeg használatára vonatkozó rendelet szerint minden hivatalos kérelmet, magánügylet okmányát díjszabásszerű illetékbélyeggel kellett ellátni, amit a nép „stömpöfnek nevezett. Bélyegköteles volt az újság, még a postaigazgatóság levelezése is a postamesterekkel.

84 Módot találtak arra, hogy az örökös, eladhatási joggal terhelt postamesterségeket minden ellenszolgáltatás nélkül megszüntethessenek. A postamesteri állásokat szigorú pályázati feltételek mellett hirdették meg. A feltétlen politikai megbízhatóságot iratokkal, a német nyelv ismeretét vizsga alapján kellett igazolni. Az állás elnyerését az évi fizetés mértékét meghaladó biztosíték (kaució) letételétől tették függővé. Az alkalmazottakkal postamesteri, kiadói szerződést kötöttek hathavi felmondásra. 84. Kamody M. 1983. 15-19. 60