Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

26. A:^p. A Pest-Eperjes Gyorskocsi menetjegye 1851. Kiss L. repr. Egy másik járata keddi napokon Pest-Miskolc után Putnokon-Rozsnyón át Iglót érintve Lőcséig ment. A vonalnak elágazása volt Mezőkövesdről Eger felé is.

76 A posta a gyorskocsi intézetekkel versengve 1850-re növelte a postakocsik indításának gyorsaságát és csökkentette a menetidőt. Pestről Kassára már vasárnap, hétfőn, szerdán és pénteken este 7-kor indított néhány utast vivő postakocsit, melyek vasárnap, kedd, szerda és pénteken reggel érkeztek meg. A postakocsin Pesttől Hatvanig 3,15, Gyöngyösig 4,38, Miskolcig 10,24, Kassára 15,20 forintba került az út. A helyeket indulás előtt negyedórával kellett elfoglalni az útlevél felmutatásával, egyébként úgy jár az utas, mint Podmaniczky Frigyes, aki 1850-ben Aszódról jövet a kerepesi vámnál nem tudta felmutatni a nagy sietségben otthon hagyott útlevelét. Az útviszonyoktól nem különböztek a szállási viszonyok. A postaállomások csak nagyobb helységekben rendelkeztek szálláslehetőséggel. Az utazók az útmenti fogadókban szálltak meg. Ezekről a szállókról éppen nem hízelgő módon emlékeztek meg a korabeli utazók. Kazinczy Ferenc 1790-ben a kassai Fekete Sasról szedi le alaposan a keresztvizet a kényelmetlenségéért. Towson angol utazó 1793-ban Tokajról feljegyzi, hogy vendégfogadója olyan le.KamodyM. 1982/d. II. 26. 52