Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

Bornemisza István főpostamester II. Ferdinándnál kieszközölte, hogy Magyarország részére 1626-ban külön Postai Rendtartást tartalmazó pátenst adjon ki. Ez így rendelkezik: „A postamester a királyi udvar, vagy az indulás helyének főkapitánya által kiállított útlevél nélkül utast el nem fogadhat. Ha bárki a postát elfogná, útjától eltérítené, vagy maga céljára egyébként felhasználná, a helyi hatóságok útján e külön teljesítmények megfizetésére szorítandó. Minden hatóság a posta megkeresésére azt védeni, működését elősegíteni és biztosítani tartozik. A viteldíj a felszálláskor előre fizetendő'. Ha a lóban gyorshajtás miatt kár esik, azt meg kell téríteni. A postamester podgyászként nem köteles 40-50 fontnál súlyosabb terhet szállítani. A felkelés (Bethlen Gáborra utal) idején elvett házakat a postamesternek vissza kell adni. A postamester nem köteles a főpostamester, vagy a neki alárendelt pozsonyi postamester cédulája nélkül bárkinek is lovat rendelkezésre bocsátani, vagy stafétát indítani. A posták élelmezéséről és a postalovak takarmányáról méltányos áron gondoskodva legyen." 1630-ban //. Ferdinánd ezen pátenst részben megismételte Magyarország részére és szigorúan megparancsolta, hogy a főpostamester, a postamesterek és veredáriusok (segédpostamesterek) személye, mindennemű ingó és ingatlan vagyona minden adó, személyi és anyagi szolgáltatás alól fel legyenek mentve. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGI TERÜLET POSTÁJA Az ország Buda elfoglalása után (1541) végleg három részére szakadt. Az Alföld, a Dunántúlnak a Balaton vonalától keletre eső fele a török birodalom megszállt, vagy hódoltatott területe lett, amelyen előbb a budai, temesvári, majd Eger elfoglalása után (1596) az egri, végül 1600-ban a kanizsai Vilajet szerveződött. Heves megye megszállt, Nógrád, Borsod, Abaúj és Zemplén megyék déli része adófizetésre kötelezett hódoltsági területté vált. A török birodalomban európai értelemben vett rendszeres postahálózat nem működött, a magyarországi tartományaiban is a keletről hozott futárintézmény a helyi adottságokból fakadó sajátos postaszállítással keveredett. A megszálló török közigazgatás a maga levelezését csauszokkal látta el, akik őrmesteri rangnak megfelelő altisztek voltak, futári, testőri és rendfenntartó szolgálatot láttak el. Működésüket a törökkel szövetséges erdélyi fejedelemség területén kívül a királyi országrészben is háborítatlanul végezhették, útjuk során ingyen szállást, élelmezést és postalovat kaptak. Kölcsönösségi alapon ugyanilyen ellátásban részesültek a meghódított területre, vagy Konstantinápolyba menő magyar hírvivő postások is. ll.HenczL. 1931. 128-129. 20