Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

jöjjenek munkába, jöjjenek romot takarítani. December 5-én gyűlést tartott, amelyen az élet beindítására ösztönözte a postásokat. Nem kellett sok ösztönzés, aki csak tehette és akadályoztatva nem volt jött és hozzáfogott a romok, szemét eltakarításához. A munkát a forgalom részéről dr. Csikesz Lajos hivatalvezető, a műszakiaknál Vigh József irányította. December 7—9. között visszaszállították az elrejtett berendezéseket és megkezdték visszaszerelésüket. A szovjet városparancsnokság kívánságára december 10-re üzembe helyeztek egy LB 25-ös központot. Ide kötötték be a szovjet városparancsnokságon kívül többek között a pályaudvarokat, a polgári hatóságokat, a MÁV Igazgatóságot. Két-három hét múlva annyira jutottak a helyreállítással, hogy száz állomást befogadó telefonközpontot tudtak üzembe helyezni, ahová már magánelőfizetőket, üzleteket is bekapcsoltak. A bekapcsolásért szedett tarifális díjakból fedezték az alkalmazottak fizetését, mert más bevétel nem akadt. 1945. január 5-én újra működött az automata telefonközpont. A helyreállításban részt vett Nagy Béla, Simon Gyula, Szarka György, Sári Lajos és Sass Pál műszerészek. A forgalom dolgozói is kitettek magukért. A legszorgalmasabbak Kovács Mihály, Simon Gábor kézbesítők, Kovács Júlia, Harsányi Ilona, Krajczer Margit és a két Kerényi-növéx volt, mint telefonkezelők. A férfiakat, amikor a postai munkával végeztek, hírközlési anyagok összegyűjtésére, a városi hálózat helyrehozására, nőket a kábelekhez szükséges papírszigetelések sodrására vették igénybe. Fontos katonai és gazdasági érdek volt a távolsági vonalak, kábelek helyreállítása. Ehhez igen nagy segítséget adtak a szovjet parancsnokok. Ha kellett gépkocsival, ha kellett tüzelővel, élelmiszerrel segítették a dolgozókat. A Miskolc-Debrecen távkábel helyrehozásához a Sajó áthidalására a szovjetek adtak folyamkábelt. Volt eset, mikor a román légierők egységének parancsnoka adott gépkocsit. Az első légvezetéket Miskolc és a debreceni kormány között januárban építették ki a Tiszán és árterületén keresztül Ároktő és Tiszacsege között, igen nagy fáradsággal, de büszkék voltak rá, mert ez is az élet gyorsabb lüktetését jelentette. Még dúltak a harcok Budapesten, amikor a miskolciak a szovjet híradóegységek segítségével távkábel-összeköttetést teremtettek Egerig, Hatvanig, később Aszódig, majd Rákosrendezőig, egy másik irányba Rakamazon át Nyíregyházáig. December végéig több környező hivatal adott életjelt magáról. Központi intézkedés hiányában a felvett levélanyagot öntevékenyen stafétaszerűen a postai zárlatokat hivataltól hivatalig küldve Miskolc 2. postához juttatták. Volt postamester, aki személyesen — gyalog vagy kerékpáron — hozta be a napi felvett postaanyagát. Több hivatalnak hiányzott azonban a gazdája, s akadtak bátortalanok, akik felsőbb utasításra vártak, ami bizony késett. 112