Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

napon belül elleptük az egész Mátrát, Mátra-alját; az ezredparancsnokság Zách János ezredparancsnokkal az élen Mátraházán, a két zászlóalj parancsnokság Mátrafüreden, a századok (központos, géptávírász, rádiós, könnyű- és nehézvezetékes építőszázadok) Abasár, Domoszló, Markaz, Visonta, Nagyréde, Halmajugra községekbe szállásoltak be becslésem szerint 7—800 fővel. A kihelyezés célja: szakmai gyakorlatozás. Be is drótozták, kábelezték az egész Mátra alját a híradókatonák, miközben a Sár-hegyről hallgattuk Miskolc bombázását és a felszabadítók - akkor még ellenség - már a Kárpátok vonalán túljutottak. Mi volt ez a nagyméretű híradókatonai összefogás? Most már tudjuk, amit akkor csak sejtettünk. A mozgósítottak 90%-a postai és egyéb műszerész, műszaki, szerelő, rádiós, vonalfelvigyázó, hálózatépítő, távírdamunkás, akik az ország híradástechnikai gárdáját képviselték, ezek mentését célozta az intézkedés. Megmenteni a 2. hadsereg 200 ezres vesztesége után akit lehet. Ez az állapot a románok augusztus végi átállásáig történt, amikor aztán az egységeket a hazai földön visszavonuló 2. hadsereg egyes alakulataihoz csatolták, ha azok a fokozatos visszavonulás során magukat fel nem oszlatták, így menekült meg a hírszolgálat fiatalkorú személyi állománya. Menteni kellett az ország műszaki állományát, felszerelését, ahol lehetett. A visszavonuló németek amit nem tudtak leszerelni, azt a kedvük szerint felrobbantották. Amikor a diósgyőri gyárak leszerelését és elszállítását elrendelték, a gyári dolgozók a fontosabb, nélkülözhetőbb alkatrészeket eldugták, biztonságba helyezték. Hasonlóan cselekedtek a miskolci postások is. A távbeszélő-központ tartalék alkatrészeit ládákba csomagolták és a szomszédos Debrecenyi utca 3. sz. alá Murai nevű asztalos házának pincéjébe, műhelyébe forgács alá dugták. Mikor ez a rejtekhely megtelt, Hudák István tetemvári pincéjébe hordták át a legnagyobb óvatossággal. Az értékmentést két távírdamunkás Ducsai István és Horkai István végezte, akik nem is tudták mit rejtenek a ládák. A ládázást a távbeszélő-központ műszerészei: Vigh József, Szarka György, Nagy Béla, Simon Gyula végezték. Erről tudott az épületben lakó postafőnök, dr. Csikesz Lajos, aki gondoskodott az épület német parancsnoka figyelmének az eltereléséről, igyekezett tőle információkat szerezni és fiával az ugyancsak postás Csikesz Lászlóval az anyagmentést fedezni. A németek elmenetelük előtt aláaknázták a gépterem rendezőjének a bordázatát, három méter hosszan két sorban negyedkilós paxit-tölteteket helyeztek el. Ha ez felrobban, megsemmisül az egész helyközi távbeszélő-központ, a helyi központ és maga az épület. A helyközi központ kábeleinél a robbanóanyagot gyűrűszerűén kötegelve helyezték el. A harmadik aláaknázott hely a pincében levő kábelistoly volt. Az aláaknázás befejezése után a német parancsnok a hivatalvezetőt és a műszerészeket figyelmeztette, hogy ki 110