Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

merítéséről — is kötelezte. Rendelet volt, hogy postai alkalmazás előtt a felvételt kérő nyilatkozatot adjon arról, miszerint; semmiféle kormányellenes baloldali pártnak, egyesületnek nem tagja, azzal kapcsolatban nem áll és fegyelmi elbocsátás terhe alatt nem is lép be. így törte meg a kormányzat a postások gerincét és tette alázatos, fegyelmezett kiszolgálójává az ellenforradalmi rendszernek. Alighogy a Magyar Posta a háborús nehézségekből, az inflációs bajokból kilábalt, a világgazdasági válság hatását volt kénytelen érezni. A forgalom és bevétel csökkenése mellett is gondot kellett fordítani a hírközlés fejlesztésére, amit a nemzetközi (szövetségi) kapcsolatok követelőén megkívántak. A budapesti távíró felújítása, munkahelyek bővítésén túl a vidéki távírógócokon is igyekeztek segíteni. Miskolcon a morsevételt hangjel (kopogó) útján tették lehetővé (55. kép). Nagyobb mértékben volt indokolt a telefonhálózat országos fejlesztése; a nyugat-európai távkábelhez csatlakozóan kiépítették a budapest—bécsi, illetőleg a budapest—pozsonyi távkábelt. A budapesti telefonhálózat 1925—1929 években történt kiépítése után a központok automatizálását végezték el, melyet az Egyesült Izzó (utódja a Standard Villamossági Gyár) által létrehozott berendezéssel oldott meg; Krisztina távb.-központot 1928, Lipót 1929, Teréz 1930, József automata új központját 1932-ben helyezték üzembe, ezzel a budapesti hálózat 70 000 befogadóképességű lett. A leszerelt központok alkatrészeit vidéki CB-központok építéséhez, bővítéséhez használták fel. Budapest után vidék került sorra, ezek között is első helyen Miskolc. A miskolci előfizetők száma 1925-ben 1087, 1930-ban 1409 volt. A város telefonforgalma az ország hivatalai között 1930-ban az 5. volt (Gyöngyös 272 előfizetőjével a 18., Eger 256-tal a 20.) Az iparvidék hírközlésének fokozott fejlesztését katonai érdekek is sürgették. Most már halaszthatatlanná vált egy külön postaépület felállítása, mely a Kazinczy utca 16. sz. alatt ünnepélyesen 1937-ben átadásra is került. Az előmunkálatok befejezése után 1939. május 17-én este helyezték üzembe az új svéd Ericcson gyártmányú automata telefonközpontot, mely 1300 különvonató és 700 ikerpáros állomás kezdeti kiépítésével készült. A szerelők pontos munkáját dicsérte, hogy megnyitáskor az összes állomás bekapcsolása fél órán belül megtörtént. Egyidejűleg vették használatba az új helyközi központi berendezéseket is. Másnap, május 18-án helyezték üzembe a nyolc munkahelyre kiépített távíró koncentrációs váltót. Az új központi berendezések csakhamar nagy teherpróbának voltak kitéve. A felvidék visszacsatolásával itt vonult át a Budapest-Kassa—Munkács—Ungvár telefonforgalma.' s4 154. Vigh József nyugdíjas visszaemlékezése. 107