Kamody Miklós: Észak-Magyarország hírközlésének története (Borsodi Kismonográfiák 22. Miskolc, 1985)

élén valamelyik érsek vagy püspök állt. Egyes egyházi szervezeteket felhatal­mazott magánokiratok készítésére, azaz hiteles hellyé tette. Mindkét rendel­kezés elősegítette az írástanulást, az írásos üzenetközlést, a levelezést. Jegy­zője, a P.-nek nevezett mester, a máig is Anonymus, akit a kutatók az Aba nemzetség bodrogkeresztúri ágából származtatnak — megírja híres könyvét a magyarok cselekedeteiről (Gesta Hungarorum). A descensus, a király kíséretének, megbízottainak, udvari népének, fu­tóköveteinek joga az ingyenes szállásra, ellátásra 77. Endre alatt további szigo­rításra került, mikor a társadalom új megyei rendi szervezete kezdett kiala­kulni. A nemesség és a papság az 1222-ben kiadott Aranybullában mentesí­tette magát a descensus alól, annak a terhét a köznépre hárította. E törvény 3. cikke szerint: „.. . sem az ő házaikra vagy falvaikba nem szállunk,hacsak nem hívnak bennünket." A 15. cikk: „Lovászok, pecérek és solymárok ne merészeljenek megszállni a szerviensek falvaiban." 5 Az Árpád-házi királyokat követő Anjou-királyok műveltségüknek, nem­zetközi kapcsolataiknak megfelelően központi kormányzásra törekedve, a /. kép. Bazarád vajda követe levelet ad át Róbert Károlynak 1324. Kiss L. felv. 1983. 5. LédererE. 1964. 1. c. 68., 70. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom