Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

Annyira megverték, hogy mesterségét nem folytathatja. Elmondja, hogy a városnak 19 év óta adófizető polgára,-50 esztendős ember, van eladó leánya, háza, s három szőlője, s hogy büntetve soha nem volt. Elpanaszolja végül, hogy Dőry Antal ügyész a reá szabott büntetéssel erkölcsileg is annyira tönkretette, hogy még inasa is gúnyolja. A megyétől elégtételt kért, melyet azonban a szánandó ember nem kapott. Az italmérési kihágás ilyen megtorlása sötét szégyenfoltja az akkori igazságszolgáltatásnak, s magán hordja a sötét, durva középkor embertipró bélyegét. Midőn az uradalom 1794. június 5-én a titkos bormérők borait lefoglalni akarta, a lakosság pártjára állt a megbüntetett kurta korcsmárosoknak, megakadályozta a bor elszállítását, s az ispánt hajdúival együtt elűzte, úgy, hogy Izdenczy Antal diósgyőri prefektus kénytelen volt a megye hatóságához segítségért fordulni. Panaszában elmondja, hogy Bodgál Mihály nemes kiállt az utcára, s hangosan kiáltotta a hajdúkkal megjelent ispánnak, aki borait le akarta foglalni: „Utolsó csepp véremig ellentállok!" Imri András miskolczi csizmadiamester, nemes e szavakkal bátorította Bodgált: „Ne engedd magadat, ne bocsásd be a házba, ha én otthon lettem volna házamba, mikor reám jöttek, majd mást mutattam volna nekik!" A nagy zaj miatt csődület támadt, s midőn az ispán Nagy Ferenc nemes pincéjéből három hordó bort el akart szállíttatni, ez azt kiáltotta az ispánnak: „Jöjjön ide maga a Praefectus, majd meglátja miképpen megyén el innen!" Fischer József és Bathó csizmadia nemesek pedig azt kiáltották volna: „Annak a hegyes kalaposnak öntsétek ki a vérét!", s a csődületből azt kiáltotta valaki: ,,Az Ispánt lőjjétek agyon!" A megyei hatóság a lázongó nemeseket kérdőre vonta, s részint bírsággal, részint pedig börtönbüntetéssel sújtotta a vétkeseket. Az uradalom ezután ís fokozott eréllyel, s szigorúsággal folytatta a kurta korcsmárosok elleni irtó hadjáratot s tudatta, 1798. augusztus 14-én Miskolcz Város Tanácsával, hogy Bodgál Mihályt, Beregszászy Sámuelt és Füleki Katona István miskolci nemes lakosokat tilalmas bormérés miatt ingatlanjaiktói kibecsültette. Ugyanez a sors érte Sárkány Dávid és Imri Sámuel miskolczi nemeseket. Az uradalom azonban még az ilyen rendkívül szigorú büntetésekkel sem tudta a tilalmas bormérést megakadályozni. Szudy Dániel miskolczi albíró és Góts Mátyás szenátor és vicenótárius a diósgyőri koronauradalom utasítása folytán a miskolczi kurta korcsmárosok összeírásával megbízottak 1803. május 25-én jelentették Miskolcz város tanácsának, hogy Miskolczon jelenleg 107 kurta korcsmáros van s köztük igen sok a nemes, s ezek ellen az uradalom május 27-én és július 30-án megindította a megtorló eljárást." Az 1832/36. évi Országgyűlés 6. törvénycikkének 2. §-a a bormérési jogot bitorlók ellen csak a csap aiatti hordók elfoglalását rendelte el, „E szelídebb korszellem által áthatott törvénycikk folytán ezenkívül nem állt módjában sem az uradalmi ügyésznek, sem a Úriszéknek a tilalmas bormérésben vétkeseknek talált kurta korcsmárosokat botoztatni, s őket egyéb súlyos büntetésekkei sújtani. Ha ezentúl elő is 13