Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

dalmi sóház földszinti részében, a görög imaház helyén kapott helyet ma már nem létezik, ezt bontották le 1909-ben. Alapterülete: 3 szoba, konyhás lakás. Bérleti feltételek között szerepel, hogy tekeasztalt kell felállítani. A vendégek számára tartani kell kávét, csokoládét, limonádét, rozolist, kétszersültet, s más féle likőröket (kaffe, Chocholade, limonádé, Rosoli, Zwiebach und andere derley Lequenren und Dulciarin), de nem szabad árulni bort, sört vagy pálinkát, s kifejezetten tiltja a szerződés vendéglő tartását (noch weniger ein Garthaus errichten)." Tehát már kezdetben megkülönböztetik, funkciójukat tekintve elkülönítik a kávéházat a korcsmáktól és a vendégfogadóktól. Az első vállalkozás nem lehet valami jövedelmező és eredményes, mert a szerződés lejárta előtt a kávés elhagyta Miskolcot, a hátralékos bérösszeg fejében a diósgyőri koronauradalom már 1789 közepén lefoglalta Nóvák Jakab ingóságait. Valószínű újabb bérlő vagy bérlők kerülhettek az üzletbe a későbbi években, de erre pontos adatokkal nem rendelkezünk. Csupán abból gyanítható a kávéház fenntartása, hogy 1805-ben újabb bérleti szerződést kötnek. Bérlő Malagetz Ferenc, kereskedő, a miskolci görög kompánia tagja.

18 1 A „Miskolczi Kávéház" kiárendálásakor született contractus 3 évre adja bérbe az épületet 530 R forintért. Figyelemre méltó az utolsó, 6. pont, amely kimondja: „Az Égetett italokat, úgymint közönséges pálinkát, égett bort és Szilvóriumot, az Uraságtól venni és azokat a maga valóságában árulni köteleztetik." Tehát néhány év alatt a kávéház vagy átalakult korcsmává, vagy a kávé mellett italmérés is volt benne. Ez az uradalmi kávéház sem lehetett hosszú életű, mert az 1832/33-as összeírás már nem említi.

182 Miskolc természetesen nem maradt kávéház nélkül, hiszen 1828-tól Josf Adolf személyében megnyílt a Rábel-Roráriusz kávézó és cukrászda elődje. Persze 1828 előtt, és kávéházak nélkül is volt korábban és későbben is kávéfogyasztás. A 18—19. század fordulóján erről tájékoztatnak a görög kereskedők számadáskönyvei, a 19. század végén pedig a kávézási szokásokról Bozéna Nemcová híradása tájékoztat. A görög kereskedők számadáskönyveinek tanulsága. Számos miskolci görög kereskedő üzleti- és szám adáskönyvei maradtak fenn. Ezek közül már feldolgozott Margaréth Pál 1802—1812 közötti forgalmáról számot adó irateggyüttes. Margaréth Pál Miskolcon vegyes üzlethálózatot fenntartó, 2—3 segéddel dolgozó, árukészletét a Balkánról saját maga beszerző kereskedő volt. Átlagos forgalmú a miskolci görög kereskedők között. Szám adáskönyveinek tanulsága szerint a késő őszi, ill. téli hónapokban indult árubeszerző körútra. Üzletében több, mint 500 féle árut kínált eladásra; közöttük fűszereket, déli gyümölcsöt, kávét, teát, de elsősorban más árut, ill. gyermek, férfi- és női 181 Dobrossyl., 1977. 15-22. 182 Dobrossy I.-Iglói Gy., 1982. 137-164. 7 A miskolci vendégfogadók 97