Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

leírhatlan állapot ellen, mely a Nagy Hunyad utczán, u.n. sárga korcsmában és udvarán létezik. Tavaly már szellőztettük ezt a külömben szellőztethetlen gyönyörű helyet, pedig még tavaly nem is volt olyan mint most. A legaljasabb, a legpiszkosabb lebuj, mi valaha létezett és fogalomban élt, isteni csarnok volt ehhez képest. A város és vidéke legundokabb söpredéke által megtöltött ezen kloáka szédítő bűzt okád ki a járdára éjjel nappal, melyhez hozzá járul még az a látvány, mely az arra menőt egyúttal étvágyától fosztja meg; mert ajtajában mindenféle piszkos penészes sajtok - megfelelő illattal -, szenyes lében úszó uborkák, vereshagyma, sárga zsendicze lé stb. képezik a kirakatot A kapujában pedig körülbelől egy éve valami hallatlanul aljas zsibvásár lelt tanyát, mely kitolakodik az utczára is és oly irtóztató szennyet, szemetet és piszkot képvisel együtt, hogy olyan kelet legpiszkosabb városában sincs." Széchenyi utca végén, a Király-hídnál, a mai Gyöngy cukrászda előtti, ma már üres térségben — a fotódokumentumok alapján — hasonlóan Leffler vendéglőt vélünk felfedezni (16. kép). Hírhedt és egyben híres volt az ún. - és a korábban említett - MakkHetes, amely a Széchenyi u. és Szemere u. felé eső részén a harmadik épület17. kép. Schmidt Miklós Jókoma vendéglője a századforduló utáni évtizedben 34