Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

volt Újvárosi (ma: Horváth Lajos) utca déli oldala, közel a Búzavásár téri közökhöz, a mai Beloiannisz utcai sarokhoz. Tetemvári korcsma. Hasonlóan 18. század eleji, ma már nem létező, s pontosan nem is azonosítható épületünk. (Kb. a mai Petőfi tér mögött, a részben napjainkig megmaradt meredek utak elágazásánál helyezkedhetett el.) A korcsmát az 1745-ös összeírásunk alapjaiból kőből rakott, jó épületnek nevezi, amely „mulató ház"-ában egy hosszú asztalt 3 lóca vesz körbe a vendégek számára. Ugyanitt a sütőkemencét is összeírták. Erős vaskereszt övezi az ablakot, amely azonban itteni szokás szerint üveg nélküli. Az épület alatt „kőlyukba vájt" pince van, hordókkal és az ital mérésére szükséges felszerelésekkel.

44 A 8,5X3,5 öl alapterületű borház, amelynek pincéjében 22 hordó fér el, a 18. század közepére „javítást igényel"-t, de annak ellenére, hogy pincéje nedves, ekkor még folyt benne az uradalmi bor kimérése. Ugyanez az épület állapota a 18. század végén is. „öreg és romladozó, de még használható" - írja róla a felmérés, s ezt használják még a 19. század első felében is. A leírás „sötét állapotú "-nak nevezi. Adataink szerint a nyers kőből emelt épületen többnyire a tetőt cserélték és javítgatták a 19. század végéig. Az italmérés a századforduló körül szűnt meg (6. kép).

4s Az előbbiekkel szemben már 19. századi építménynek kell tekintenünk a Szárazfa korcsmát ami Svábsori korcsmáként is ismeretes volt. Az agyaggal összetapasztott kövekből épült egykori zsindelytetős épület a mai Győri kapuban, az akkori Sváb soron helyezkedett el, az út északi oldalán, s telekszámából (1631.) ítélve, a mai Thököly utcával szemben működött. A bükkfa gerendás mennyezetű, fapadlós, cserépkályha fűtésű épület, deszkával volt kerítve, s az italfogyasztás nyári időszakban — valószínű - a Kőporosra néző udvaron történt. Az épületről, és a korcsma működéséről 20. századi adatok eddig nem kerültek elő. Egy 1817-ből származó feljegyzés szerint özv. Gerga Györgyné (korszakában ismert, és vagyonos görög kereskedő özvegye) volt a tulajdonosa annak a mai Rákóczi u. 2. sz. épületnek, amely az itteni görögök lakta tömb lassú felmorzsolódásával az 1840-50-es években Láng Károly majd 1890 körül Máyer József tulajdonába került. Máyer az akkori Polgáregylet főpincére volt, s az épületet ő alakíttatta át — a szó igazi értelmében korcsmának már nem nevezhető — vendéglátóegységgé. Az eddig leírt objektumok közül ez az első olyan 19. századi épület és vendéglő, amely nemcsak megmaradt, hanem napjainkban is hasonló funkciót tölt be. (A Tokaji Tiszavirág Halászati Tsz Halászcsárdája.) Máyer nemcsak pincér és vendéglős volt, hanem Miskolcon közismert, jeles bortermelő is. 44 1745. évi összeírás 4. pontja. 45 Dobrossy I.-Iglói Gy., 1982. 150. 24