Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

Itt kell megemlítenünk azt, hogy az avasi régi pincék külseje fokozatosan, az utóbbi egy-két évtizedben rohamosan átalakult, megváltozott. Az újabb borházbeépítések, portálok kialakulását a múzeum folyamatosan nyomon követi, az eltelt fél évtizedben dokumentálta. Úgy látjuk, hogy mind kevesebb az egykori, eredeti külső helyreállítása, a régi építészeti elemek, részletek megtartása. Az Avas — és beépítettsége - nemtetsző, összhatásában formailag idegen, színében, s főleg betonanyagával környezetében nem elfogadhatóan illeszkedő. Természetesen szép számmal találunk példákat mértéktartó, komoly és a környezetbe illeszkedő átalakításokra is. Az egykori tetemvári pincék és azok környéke is alapvetően átalakult az utóbbi évtizedekben (85-86. kép). Napjainkban a középső és felső részeken már nyomait sem találjuk az egykori pincéknek. Az alsó soron néhány még őriz valamit eredeti formájából. Átalakításra, vagy külső felújításra azonban már csak egy-egy alkalmas. A Bábonyibérc viszonylag újabbnak nevezhető pincéi és présházai napjainkban szegényes képet és összhatást keltenek. A régi pincesorra emlékeztető együttes már csak kevés helyen lelhető fel. Az ún. felső sor egykor egységes rendszerű eredeti pincéi is megközelíthetetlenné váltak a támfalak, s ezáltal az utak leromlása miatt (87-88. kép). Mindezekből úgy tűnik, hogy a város településszerkezetének átalakítása során mindenképpen megtartandó, vagy megtartásra érdemes történeti emlékeink pusztultak, és pusztulnak el. 122