Dobrossy István: A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története 1745-1945 (Borsodi Kismonográfiák 21. Miskolc, 1985)

80. kép. Avasi pincesor a 19. sz. végén 81. kép. Kisavas, Elősor 15. sz. alatti pince (a mai Alabárdos épülete) vágás mellett számuk folyamatosan csökkenni kezd. A 19. század közepén már csak 1438 pincét írnak össze a város dombjain (80-81. kép)}

2 7 A legtöbb pinceüreg 10—20 méter hosszú, de szép számmal vannak közöttük 50-100 méteres, vagy annál hosszabb vájatúak is. A 2—3 méter széles, és 2—2,5 méter magas pinceüregek a bor tárolására ideális hőmérsékletet biztosítottak. Hőmérsékletük télen-nyáron 6-10 °C. A nagyméretű miskolci pincerendszer sokszor gondolkodóba ejtette a várunk gazdaságtörténetével foglalkozó kutatókat. Állításuk szerint a bortároló edények kis mérete, és a magántulajdonra törekvés miatt volt szükség arra a nagy pincehálózatra, melybe „nemcsak Miskolc város határának, hanem egész Borsodnak a borkészlete is beleférne". A megállapítás csak részben igaz. Valóban, minden jobb módú polgár szerette külön zár alatt tartani a borát, és a régi nyírfaabronccsal kötözött kisméretű hordók tárolása nagy helyet igényelt. Azonban a miskolci dombok nagyszámú pincéinek nem ez a magyarázata. Számtalan adat bizonyítja, hogy Miskolc környékéről, a szomszédos falvakból is szállítottak ide mustot. A bortermelés fokozatos hanyatlásával párhuzamosan, 227 LeszihA., 1921. XXI. évf. május 15. 116