Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

tan eltávoztak a telepről. A többi falvak sztrájkoló munkásai közül az arlóiak 29-én, hétfőn, munkába álltak, négyen pedig a mai napig elmaradtak. A lénárddaróci 35 munkásból 5-en jelentkeztek munkába, míg harmincan eddig elmaradtak, de a jelentkező 5 elbeszélése szerint, amint Csernelyen a kedélyek lecsillapodnak, nagyobb részük vissza fog térni a munkába. Teljesen kimaradtak eddig a mogyorósdi munkások, szám szerint huszonhatan, valamint Letárol a volt 3 munkás. Végre egyes községekből való összesen 10 napszámos munkás . Kijelentette továbbá a bányaigazgatóság, hogy miután a munkásoknak főképpen a bérkeresetek emelésére irányuló követeléseik teljesen indokolatlanok, amennyiben a munkabérek máris nemcsak a legmagasabb határt érték el, hanem az ottani speciális viszonyokhoz mérten már át is hágták ama határt, amelyen belül még lukrativ bányaüzemet fenntartani lehetséges, nincsen módjában az ez irányú követeléseknek eleget tenni és hogy ezen álláspontja mellett feltétlenül ki kell tartania még abban az esetben is, ha a bányavállalat a sztrájkoló munkások nagy részét teljesen elvesztené."

94 Az RMST igazgatósági ülésén - 1908. szeptember 26-án - Borbély Lajos műszaki igazgató a sztrájk letörése után jelentésében a következő indítványt tette: „A nem telepített munkásokkal igen sok kellemetlenségünk van, miután egy teljesen megbízhatatlan elem és már a folyó naptári évben az ózdi területén két sztrájkon kellett keresztülmenni, hogy a termelést biztosítsuk, okvetlen szükséges lesz nagyobb arányokban telepíteni és idegen munkáselemet idevonni."

95 A somsályi falusi bányászok társadalmi helyzete, eredete szorosan összefüggött a termelésben lekötött pozíciójukkal, ők biztosították a bánya segédmunkaerő-szükségletét. A bányászok 70—80%-a az alsóbb és a legalsó kategóriákba tartozó képzetlen dolgozó, csillés, fékező, napszámos és egyéb segédmunkás volt. Míg a szakmunkások, vájárok a telepített munkások közül kerültek ki. Ezek a telepített, kolonizált munkások lényegesen jobb és magasabb anyagi körülmények között voltak. Ezek meg voltak elégedve jobb helyzetükkel és fel sem merült bennük a renitenskedés gondolata, elzárkóztak a politikai mozgalmaktól. Az alacsony bérek tehát a falukról jött napszámosokat és segédmunkásokat sújtották. A mozgalmi szervezkedés a bányánál csak az imént említett réteg szociális helyzetének lényeges romlásával indulhatott meg. A dolgozók mind szélesebb rétegeit érintő végnélküli nyomorúság, a rokkantak és a sebesültek, az özvegyek és árvák reménytelen helyzete miatt, a tőkés rend, és a magyar társadalom általános válságának kirobbanásakor — az első világháború idején és az azt követő forradalmi években — következett be. 62