Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)
A bányaterület 3 be- és 1 kihúzóvágattal bírt. A behúzó légvágatok: a főtárna, amelynek hossza 3,5 km volt és mozdonyszállítás is folyt rajta. A második a cinakói légakna és a harmadik a csemelyi kijáró. A kihúzó légvágat a XIV. számú légakna, mely nagyjából a bányaterület közepén helyezkedett el. A bánya jó szellőztetését bizonyítja, hogy az egy dolgozóra jutó légmennyiség 5,6 m 3 /perc volt. 52 A bányához szorosan hozzátartoztak azok az üzemrészek is, melyek tevékenyen hozzájárultak a széntermelés növekedéséhez. A somsályi bánya legrégebbi üzemrésze a kovácsműhely volt, amely még 1902-ben nyüt meg, nagyon kezdetleges munkaeszközökkel. Az első gőzkalapácsot 1927-ben kapta a műhely. Működése még az Erzsébet-tárnánál kezdődött, innen a függőleges aknához került, majd 1951-ben Somsályfőbe, ahol a leszerelésig végleges helye volt. 1930-ban villamosították és a felszabadulás után korszerű gépekkel szerelték fel. A bányaüzem az 1960-as években két műhellyel rendelkezett, melyből az egyik a föld alá volt telepítve. A föld alatti műhely gépesítése annak ellenére, hogy esztergapad is volt benne, nem volt a legkorszerűbb, de ennek fejlesztését már az üzemvezetőség nem látta célszerűnek. A külszíni műhely tagolt volt: kovács, csillejavító, villanyszerelő, szerszámgép- és öntőműhelyből állt Az öntőműhely földbe vájt, egytégelyes kemencéből állt. Esetenként öntéssel az üzem nehezen beszerezhető kisebb alkatrészeket tudott pótolni, amely az egyedi gépeknél nagy jelentőséggel bírt. A műhely munkásai csoportokban dolgoztak, a csoportvezetők közvetlen irányításával. Az 1920-as években alakult meg az asztalos- és ácsműhely. A fúrásokhoz szükséges fakellékeket és légajtókat az ácsok készítették. Az 1950-es évek derekán szervezték meg a villanyszerelő és tekercselő műhelyt, melynek feladata a külszínen és a bányában levő villanyhálózat szerelése és javítása. 5 3 A bánya dolgozói a hegyhátiakból — Sáta, Omány, Gsokva, Csernely, Lénárddaróc, Bükkmogyorósd községekből — kisebb százalékban Ózd, Hódoscsépány, Arló, Járdánháza, Borsodszentgyörgy lakóiból tevődtek össze. A somsályi bányaüzem vidékről bejáró munkásai sokszor több kilométert gyalogoltak esőben, hóban, fagyban. A hosszú gyaloglás kimerítette a munkásokat, ami természetesen kihatással volt a termelésre is. Az üzem vezetősége 1939-ben a csemelyi Boroszló völgyében 65 m mélységű lejtős aknát építtetett és ez időtől a hegyháti dolgozóknak nem kellett műszak előtti- 6 km-t Somsályra gyalogolniuk és a munka befejezése után ismét ugyanezt az utat hazafelé megtenniök. Ugyanakkor ez az akna elősegí37
