Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

akarták felhasználni küszöbön álló puccsterveik végrehajtásában. Nem ismerhették fel, hogy a nyilasok őket egyszerű, jelentőség nélküli parasztfiguráknak tekintették a hatalom megszerzéséért folytatott országos méretű sakkjátszmában a horthysta uralkodó csoporttal szemben. A nyilaspárt idejekorán felismerte a bányamunkások között zajló politikai mozgást, a baloldal erőinek bénultságát. A nyilaspárt vezetőinek egy része 1940 őszén elérkezettnek látta az időt a hatalom átvételére. A bányászok sztrájkba állításával és más iparágak munkásainak általános sztrájkjával kívánt belpolitikai zűrzavart teremteni. A nyilasok által szervezett bányászkongresszus és az azt követő felfokozott propaganda hatására elsősorban a különösen rosszul fizetett és elégtelenül ellátott nógrádi szénbányászok között jelentkezett a sztrájk. Az 1940. október 8-i Salgó Frigyes-aknai bányászok sztrájkját követték a Salgó valamennyi nógrádi bányájának dolgozói. Ezután Dorog, Tokod, Pécs stb. bányák dolgozói léptek sztrájkba. Bekövetkezett október 20-a, a nyilasok által döntőnek hirdetett idő, amikorra ígérték, hogy a németek megszállják hazánkat. De ezen a napon sem történt semmi, ami igazolta volna a nyilasok előzetes híresztelését. A nyilasoknak, miután nem bizonyultak elég erősnek a hatalom megragadására, csakis külső segítség révén sikerülhetett volna Horthyékat kiütni a nyeregből. A nyilaspárt ismerve belső gyengeségét, az összes hatalomátvételre irányuló terveiben a német fasiszták aktív segítségével számolt. De a nyilasok által várt német segítség elmaradt. Az ezt követően zajlott események során azután a nyilaspárt látványos módon elfordult a sztrájktól, és ennek oka elsősorban a német fasisztáktól várt segítség elmaradása volt. Valójában az október 22-én, a RIMA Ózd környéki bányáiban bekövetkezett munkabeszüntetés tekinthető az utolsó olyan lépésnek, melyet a nyilaspárt kezdeményezett. A RIMA ózdvidéki bányáiból elszórtan beérkező küldötteket Gruber Lajos képviselő fogadta a nyilas pártközpontban és felhívta őket, hogy a közvetítése nélkül ne bocsátkozzanak senkivel se tárgyalásba. De az Ózd környéki bányák tíztagú munkásdelegációját október 26-án már maga Szálasi Ferenc fogadta. A nyilaskeresztes párt támogatását kérő küldötteknek Szálasi kijelentette, hogy a sztrájkot nem támogatják, és általában elítélőleg nyilatkozott a sztrájkról mint harci fegyverről. Ugyanezen a napon jelent meg a nyilasok hivatalos elítélőnyilatkozata a munkabeszüntetésről. A bányászsztrájk, mely számukra eddig a politikai puccshoz nélkülözhetetlen zavaros helyzet megteremtésére szolgált, most már súlyos teherként nehezedett rájuk, amitől igyekeztek mielőbb megszabadulni. 81