Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

ta termelési rend megteremtése, a kulturális felemelkedés és a szociális ellátás terén. Alig telt el másfél hónap a Tanácsköztársaság létrejötte óta, máris veszély fenyegeti a népi vívmányokat. Április 27-én a cseh burzsoá csapatok átlépték a demarkációs vonalat, ezzel megindították támadásukat a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen. A cseh csapatok célja elsősorban a salgótarjáni és borsodi medence iparvidékének elfoglalása volt, így Miskolc és Ózd környékének a megszállása már csak napok kérdésévé lett. Május l-re tovább romlik a hadihelyzet, s így a nagy lelkesedéssel készülő bányászok már nem ünnepelhették meg május 1-ét. Aznap délelőtt ugyanis az Ózd térségét védő, munkásokkal megerősített 60. dandár elhagyta a településeket. Estére a csehek már megszállták Ózdot és környékét. Ez a megszállás egyben azt jelentette, hogy a proletárhatalom megszűnt valamennyi megszállt területen. Ez több mint három hétre megbénította az életet Ózdon és környékén, így Somsálybányán is. Ez idő alatti zaklatott napokban az emberek egyszerűen a létezés gondjaival voltak elfoglalva. Változást csak a miskolci csata és az azzal egyidőben Ózdra érkező csapatok felszabadító harcai hoztak. Ennek nyomán kiűzik Ózd térségéből a cseh megszálló csapatokat. „Ózdot és környékét a legendás hírű 39-es dandár csapatai szabadították fel. A környéken folyó harcokat Ózdról irányította a hadvezetés. A jelenlegi Alkotmány úti óvoda emeleti helyiségeiben 6 napig lakott Sárai Szabó Tibor Ulein vezérkari tiszt és Korbuly János, a huszárok parancsnoka. Ezt az épületen lévő emléktábla adja tudtul az utókornak. Ózdi tartózkodásuk eredménye még: hazajöttek szülői ölelésre azok a fiatalok, akik még Eger alatt csatlakoztak a dandárhoz, de csatlakoztak a Vörös Hadsereghez azok a fiatalok, akik a cseh megszállás alatt sem nézték tétlenül az idegen hódítókat, akik a telefonvonalakat vagdosták el, akik elkötötték a lovakat, akik szétvagdosták az autók kerekeit, akik felrobbantották a kivezető vasút hídjait. Közel 400 ózdi és környékbeli, gyári és bányász munkás jelentkezett önként, hogy a Tisza mellett, a Kárpátok ormai alatt Tiszolc fenyveseinél védjék hazánkat, a proletárok hazáját, a szülőföldet."

112 „Május 23-án megszűnt az északi frontra nehezedő ellenséges nyomás. A proletárhadsereg nagyobb ellenállás nélkül törhetett előre. Május 30-ra a Vörös Hadsereg elérte Sajószentpétert, míg az 5. hadosztály felszabadította Putnokot. Ezt követően az egész Sajó-völgye felszabadult. Kezdetét vette az északi hadműveletek második szakasza, a nagy jelentőségű »északi hadjárat«. A Vörös Hadsereg győzelmes harcai nyomán megindulhatott a proletárhatalom visszaállítása a felszabadított területen, ahol ismét a munkásság kezébe került a hatalom."

113