Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

és katonák egy része, akik annyi helyet tudtak maguk körül teremteni, hogy fegyverüket használhatták, sortüzet adtak a levegőbe. Erre a tömeg — főleg az asszonyok — rémülten futottak, ki merre tudott. A közelharcban részt vevő munkások is gyorsan szétugrattak. A csendőrök és katonák tovább is lövöldöztek, többen a levegőbe, némelyek azonban a futó tömeg után. Az egyik csendőr a tömeg után futott és utolérte Noviczky Rudolf vájárt éppen akkor, amikor a kerítésen akart átugrani. A bajonettjével átszúrta és átdobta a kerítés túlsó oldalára. Sebesülten is tovább menekült, még elvonszolta magát a meddőhányóig, ahol aztán a súlyos sérülésében elvérzett, mivel a lövöldözés miatt senki sem tudott segítségére sietni. Siatinszky Mihály idős bányászt hazafelé futtában érte el a halálos csendőrgolyó. Emléküket a telep lakossága őrzi. A temetőben a somsályi bányaüzem dolgozói emléket állítottak 1972. március 21-én a csendőrsortűz áldozatainak. Azóta iskolánk tanulói minden évben március 21-én koszorúzási ünnepséget tartanak a KISZ és munkásőrség díszőrsége mellett. A helyi pártszervezet, a bányászszakszervezet nyugdíjas vezetői méltatják az emlékezetes nap mártírjainak küzdelmét. Noviczky Rudolf vájár és Siatinszky Mihály vájár emlékműve a somsályi temetőben 71