Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

A bányakolónia építésére főleg a bányász szakemberek letelepítése miatt volt szükség, akik kezdetben javarészt szlovákok, osztrákok, németek és cseh-morva anyanyelvűek voltak. Az építkezésen 60 kubikus dolgozott. A településre jellemző volt, hogy a mocsaras, lápos talaj miatt néhány épületet 2—3 méteres cölöpökre kellett építeni. A lakások és a barakkok egy-egy hosszú épületet alkottak. Az épület utcára néző része egyszoba-konyháskamrás lakás volt, a ház túlsó részén, hátul pedig barakklakások voltak, öt barakklakást építettek, melyben mindössze 32 szoba volt, 250 férőhellyel. A későbbi időben ezeket a barakkokat az üzem családos lakásokká alakította át.

59 A lakásokban szakmunkások laktak családjaikkal, a barakkokban pedig a vidékről toborzott bányászok. Ez volt tehát Somsály-puszta — most már Somsálybánya — első települése, amely a bányászkodás megindulásának függvényeként jött létre. A későbbi években már megkezdődött a lakásépítés a hegyoldalon is. így 1913-ban Somsálybányán 186 lakás van, a lakók száma 768 fő, ebből férfi 416, nő 116, gyermek 236 fő. A férfi munkások nagy száma azt mutatja, hogy egy-egy családnál kvártélyosok is laktak.

60 AHoszszúsor, az alsó település lakásai egészségtelenek és kicsik voltak, előfordult, hogy egyetlen szobában tízen aludtak, alacsonyak voltak az ablakok. Hogy milyen alacsonyak voltak az ablakok azt így emlegetik az idősebbek: „Ha a kakas elsétált az ablak előtt, már azt hittük, újra csendőrök jönnek." Két lakásnak egy udvara volt, melynek közepén egy kemence állott. Az udvar szélessége még az 5 m-t sem haladta meg, és a tyúk-, sertés- és libaólak közelsége egészségtelen bűzt árasztott. A somsályfői lakásokat 1928-ban kezdték építeni, hasonlókat mint az Alsótelepen. A bányakolónia építésével azonban még nem oldódott meg a távolról bejárók helyzete. Ezek sorsán az üzem úgy igyekezett segíteni, hogy fabarakkokat építtetett és a vidéki bányamunkások itt laktak. Rendszerint hetenként, vagy kéthetenként utaztak haza, akkor megfelelő mennyiségű élelmiszert hoztak magukkal, s ebből főztek saját maguk. A barakkokban lakó bányamunkások semmilyen kedvezményben nem részesültek.

61 1934-ben felépítették az első „munkásszállót", melyben 66 személy lakott. Az élelmiszert és az ágyneműt otthonról vitték és saját maguknak főztek. Csupán vacsorát kaptak, melyért egy hónapban 1 pengőt fizettek. 1938—39-ben átalakítottak egy lóistállót is „munkásszállónak". Ebben az épületben a felszabadulás után a vájártanulók laktak, de később Vajácsra helyezték át őket. 1952-ben ismét épült egy munkásszálló, 52 személyre. 1964-ben két munkásszálló volt, melyben 85 vidéki dolgozó lakott. A szobák