Nagy Károly: Somsálybánya története (Borsodi Kismonográfiák 20. Miskolc, 1985)

töttek, 1-2 vízcsap volt, ami a tisztálkodási lehetőséget úgy-ahogy biztosí­totta. Az üzem és a termelés, a létszám fejlődésével szükségszerű volt a szo­ciális létesítmények kialakítása. Mindkét üzemrészben olajtüzelésű központi fűtést vezettek be. Modern öltözők, zuhanyozók, mosdók stb biztosítják a higiénikus tisztálkodást. Modern orvosi rendelőt építettek az üzem területén. Az üzemorvosi teendőket a helyi körzeti orvos, Dr. Ferenczi Ilona látja el. Hetenként két alkalommal jár az üzembe és tart rendelést, rendszeres vizs­gálatot. A rendszeres meleg ebéd biztosítását 5 év óta egy szépen berendezett étteremben oldották meg. Saját gépkocsijukkal, zárt edényekben szállítják a városból, a „Kékacél" étteremből mindennap az ebédet, amit a dolgozók kö­zül 35—40 fő vesz igénybe. Az üzem gazdasági és társadalmi vezetőire ma igen nagy feladatok há­rulnak, hisz a létszám az 1979. év végén már 367 fő nő és 33 fő férfi. A köve­telmények pedig egyre nőnek úgy a dolgozók, mint a vezetőkkel szemben és ezekkel a megnövekedett követelményekkel lépést kell tartani mindenkinek. 1979. január 1-től a Fővárosi Bőrdíszműipari Vállalat beolvadt a Fővá­rosi Kézműipari Vállalatba, s ettől az időtől kezdve Pék László a somsályi üzem vezetője, aki szintén alapító tagja a somsályi üzemegységnek. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom