Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

megtorpanást okoztak. A távolabbi üzemekben elhelyezkedettek közül több lakást igényelt vagy vásárolt a munkahelye közelében és itthagyta a falut. Megindult a falu erőteljes elnéptelenedése, s ez magával hozta a gyermekek létszámának csökkenését, amit követett az iskola megszűnése 1960-ban. 1945 után mindössze annyi fejlődés volt tapasztalható, hogy a faluban még meglévő néhány zsúpfedeles, szalmatetős házak tetőszerkezetét átépítették és cseréppel látták el, bevezették a villanyt és megépítették a köves, majd bitumenes utat. Az 1970-es évek első éveiben a községben megmaradt lakók kezdtek magukra találni, az új viszonyokhoz alkalmazkodva sajátos életformát kialakítani. A falu átalakult kétlaki községgé. A munkabíró férfiak továbbra is üzemi dolgozók maradtak és naponként eljártak a sajómenti üzemekbe dolgozni. Az öregek és az állandóan növekvő számú nyugdíjasok állattenyésztéssel foglalkoznak. Megtartották a ló szeretetüket, s csaknem minden gazda lovat tart, amivel a településhez közelebb fekvő vagy könnyebben megmunkálható földjeiket megművelik. Az üzemi munkából hazatérő javakorabeli férfiak bekapcsolódnak a mezőgazdasági munkába és az ipari munka mellett vállalják a mezőgazdaság és állattenyésztés gondjait is. Az asszonyok munkája, életkörülményei is nagyot változtak. Lecsökkent a házkörüli apró állatok tartása. Megszűnt a kenyérsütés. Az egyetlen élelmiszerüzlet látja el a családokat naponként friss kenyérrel és egyéb élelmiszerrel. Megszűnt a község önellátó volta. Az asszonyok közül is több ipari foglalkozást vállal a Kelemérben lévő kisegítő ipari üzemben. Megindult a lakásviszonyok változtatása is. A lakosság jövedelmének fokozódását és életformájának kialakulását bizonyítja a lakások belső berendezésének átalakítása. Kicserélték régi bútoraikat. Megindult a régi házak lebontása és újjáépítése. A nyeregtetős házaikat felcserélik az emelt alapú, sátortetős, palafedésű házakkal, a vessző kerítéseket a kovácsolt vas kerítésekkel. De még tcbb helyen megmaradt régi elrendezésében, érintetlenül a gazdasági udvar. A községben megszűnt az önálló közigazgatás, megszűnt az iskolai oktatás, nincs a községben lakó és munkakörét helyben ellátó értelmiség, de mindjobban érezni, hogy a település lakói megtalálják jelenlegi körülményeik közt is a megfelelő életformát. Mindszorosabban kapcsolódnak a társközséghez Kelemérhez, illetve a körzetben lévő nagyobb településhez, Putnokhoz, kialakítják kulturális igényeiket. A volt iskolaépület és tanítói lakás kultúrközpont lett. Benne a jelentős számú könyvvel és sajtóval jól ellátott községi könyvtár és rendszeres, 72