Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

bus Pál csizmadiák, Vojkó János asztalos a múlt század végén. Az 1920-as években már egy kőműves is letelepedett. A századfordulótól egy zsidó szatócs és kocsmáros is élt itt. Az iskola megépítése óta tanító is volt a faluban. 3. Az emberek mozgásvilága Az elzárt kis faluban lakó gömörszőlősi emberek a felszabadulás előtt ritkán lépték át a falu határát. Távolabbi vidékre csak akkor jutottak el, ha a munkavállalás, vásározás vagy a katonai szolgálat kényszerítette őket. Akkor is csak a férfiak. A nők mindössze a legközelebbi vásározó helyre vagy rokoni látogatásra mentek. A gyermekek mozgáskörlete még korlátozottabb volt s a szomszéd faluig, Kelemérig terjedt. Mozgásuk uralkodó irányát a közigazgatási változások és a község határánál húzódó országhatár megvonása határozta meg. Az 1920-as évek előtt mozgásterületük nagy részben a nyugatra húzódó Sajó völgyére korlátozódott. A csehszlovák határ kijelölése után keleti, délkeleti irányba, Putnok felé alakult ki. A meredek hegyoldalakon lévő, gyenge minőségű szántóföldek nem biztosították kellően a lakosság megélhetését, ezért a munkabíró férfiaknak a család jövedelmét növelő kiegészítő foglalkozást kellett keresni. A summás munkát zsellér munkának tartották, azt nem vállalták. A falu lakossága a fakitermelés körében kereste meg a család többletjövedelmét. Szívesen vállaltak erdei munkát, erdőkivágást, kéreghántásos tarvágást vagy tűzifa vágásos erdőírtást is. A lovasfogattal rendelkező gazdák a fa elfuvarozására is szerződtek, ha a lovaik jó erőben voltak. Erdő kitermelést nemcsak a gyalogosok vagy baltás emberek, hanem a lovas gazdák is szívesebben vállalták, mint a fuvarozást, mert ezt jobban megfizették és a lovaik sem csigázódtak el. Ezeket a munkákat férfias foglalkozásnak tartották. Rendszerint a betakarítás után, szeptemberben idnultak el fakitermelő, erdei munkát keresni, s addig dolgoztak ott, míg az állandó hó le nem esett. Tavasszal a szántás-vetés után, június közepéig cserhántásra szerződtek el. Ezalatt az otthoni munkát, az állatok körüli teendőket az öregebbek, a gyengébbek végezték el az aratás kezdetéig. A környező községeken túl aljutottak Színig, Perkupáig, de leggyakrabban a sajóvárkonyi káptalani erdőben, Ózd környékén vállalt munkát. 1945-ig a környék legkedveltebb favágói, erdei emberei voltak. Ha a környékbeli falvak erdeiben dolgoztak, hétfőn indultak el és szom53