Dobosy László: Gömörszőlős : egy gömöri falu néprajzi monográfiája (Borsodi Kismonográfiák 19. Miskolc, 1985)

• iskolává minősítsék, de a község lakói ragaszkodtak az egyházi iskolajelleghez. "Meg lévén már téve az első intézkedés, hogy az iskola épülete a törvény kívánalmai szerint újjá alakítasson", mondták. Az iskola építéséhez szükséges pénzt a lakosságtól gyűjtötték össze. A földesurak pedig 10 000 téglát, 10 gerendát és 30 szarufát adományoztak. 1876-ra meg is épült az új iskolaépület a tanítói lakással együtt. A tanterem földes volt. A főhatóság utasítására 1893-ban padlózták le. Az iskola református egyházi iskola volt. Fenntartója az egyházközség. Az iskola és a tanító közvetlenül a két községből alakult konzisztorium alá tartozott. A konzisztorium szabályozta az iskola működését, határozatokat és rendeleteket hozott az iskola rendjével, az oktatással és a tanító tevékenységével kapcsolatban. Pl.: 1810-ben megtiltották, hogy mulatságon a tanító táncolhasson. "Az Oskola Mesterek Táncra Hivatalok felfüggesztése alatt ti, 54 lalmaznak - szolt a rendelkezés. Az iskola felügyeletét, ellenőrzését közvetlenül az egyháztanács által megbízott felügyelő végezte. "Az Oskola virágzására Inspektornak tétetett... Poszobai iffju Szabó István á kinek kötelessége lészen az Oskolára fel vigyázni, á Szüléket gyermekeik tanítatására serkenteni", az iskolát időnként meglátogatni "á Tudományos folyamatjárói és a fogyatkozásokról a Consistori55 umot tudósítani" - írják 1809-ben. 1848-ban az iskola felügyeletére gondnokot neveztek ki, akinek kötelessége volt az iskolát minden két hétben meglátogatni az egyháztanács taggal. Az iskola nemzeti iskola volt, mely azt jelentette, hogy "á Tudományok tsupán Magyar nyelven, Magyarul írt könyvekből tanitatnak". "Á Nemzeti Oskolák Cursusa Négy Esztendőkre terjednek." A gyermekek 8 éves kortól 12 éves korukig voltak kötelezve az iskolába járásra. 1870-től az iskolakötelezettséget meghosszabbították és 6-tól 12 éves korig tették kötelezővé a mindennapos iskolába járást. 1850-től bevezették az ismétlő vagy vasárnapi iskolát. Ez alatt azt értették, hogy vasárnap az istentisztelet után a templomba maradtak 13 évtől 24 éves korig a fiatalok és részükre a lelkész erkölcsi oktatást tartott. Később az iskolában a tanító tartotta ezt vasárnaponként. Az iskolai oktatás hatékonysága növekedést mutatott. A konzisztóriumi jegyzőkönyvekben 1860-ban a számvizsgálást aláíró 12 egyháztanácstag már mind sajátkezűleg alá tudta írni a nevét. A gyermekek fenyítésében" a testi büntetés elfogadott és napirenden volt. A tanító kötelességét szabályozó utasításban ezt olvastam: "á vesszővel való fenyítéshez mindenkor legutóssor nyujjon, akkor is á hibázó gyermekre soha hat vessző ütésnél többet mérni szabad nem lészen, ezt a bünte19