Dobrik István: Mokry Mészáros Dezső (Borsodi Kismonográfiák 18. Miskolc, 1985)
élet ugyan olyan egyenetlen, mint művészi vállalkozásainak korszakonkénti váltakozása. Mégis, ebben az egyenetlenségében egyben különlegessége is rejlik. Különleges az ahogyan kapcsolatba kerül a művészettel. Ahogyan, és amilyen sajátosan reagál alkotásaival a kora által felvetett problémákra. Amilyen kitartó makacssággal hisz öntörvényekre épülő fantáziavilágában. Amilyen őszinte hittel ábrázolja később naiv szemléletű munkáin az egyszerű parasztember világát, és amilyen belső lelkesedéssel formálja, díszíti a kezébe kerülő anyagot, szinte mágikus hittel bízva az önkifejezés fontosságában. Sokoldalúsága, művészi vállalásainak minőségi különbözősége — melyeket végül is egyénisége egyenlít ki, fűz egy szálra és tesz érthetővé — nem is engedi könnyen létrehozott munkáinak, életművének kategóriákba sorolását. Mokry Mészáros Dezső autodidakta volt. Vállalása, és ennek tükrében egyéni sorsa, egészen jól elkülöníthető a kor többi művésztípusától. A társadalmi hátteret tekintve azonban művészetét ugyanazon erők befolyásolták. Elsősorban a századforduló, majd századelő szellemi akusztikája és ennek „praktikus" hazai vetületei. Majd a két világháborút előkészítő történelmi mozgás, ideológiai harc és egyáltalán a pusztulás víziója. Műveinek szélesebb körben való elismertetését csak a naiv művészet „felfedezésének" lelkesedése hozta meg. Ez egyben azt is jelentette, hogy Mokryt a magyar naiv festőkkel sorolták egy csoportba. Ezt munkáinak nagy része éppen indokolja is. A művészettel való kapcsolatát, a szokványostól eltérő ábrázolási rendszerét, autodidakta voltát, hasonló társadalmi-szociológiai körülmények determinálták mint társaiét. Alkotásainak egy része azonban nehezen sorolható egyértelműen csak a naiv művészet körébe. Határozottan elkülöníthetők alkotó periódusai. Széleskörű élmény anyagára épülő egyéni világlátása, szürrealista színezetű erőteljes szimbolizmusa, munkásságának egy részét közelíti a grand art felé is. így vall magáról egyik visszaemlékezésében: „. . .Lehet, hogy primitív vagyok, ahogy ti mondjátok, de én nemcsak, hogy érettségit tettem, de diplomás ember vagyok. És ha a művészetem csakugyan primitív, ez csak annyit jelent, hogy mindig megkerestem azokat a helyeket, amelyeken a természettel és a környező élettel harmóniában éreztem magamat s ahol én közelebb jutottam az én saját kettős világomhoz, az ismeretlen — mert rég letűnt — ősmúlthoz, és a még ismeretlenebb — mert csak fantáziával megközelíthető — csillagvilághoz." 2 2 Gépelt szöveg dr. Rózsa Miklóstól a Modern Kiállításszervező Bizottság művészeti előadójától. MDK- C - 39/1 - 59. 1 6