Dobrik István: Mokry Mészáros Dezső (Borsodi Kismonográfiák 18. Miskolc, 1985)

UTÓSZÓ „.. . nem is volt célom eredetileg, hogy kiállítóművész legyek, még kevésbé, hogy eladjak, csak a magam gyönyörűségére festegettem, vándoroltam, és művészvágyam mindössze az volt, hogy álmodozásaimnak, szinte öntudatomon kívüli sejtelmeimnek valami formát adjak..." Mokry Mészáros Dezső A magyar művészettörténetben a korszakos jelentőségű mesterek mellett sok olyan művészt is találunk, akik nem hoztak létre meghatározó erejű, vagy éppen iskolát teremtő életműveket, de munkásságuk mégis értékesen csillogó mozaikszeme a magyar képzőművészet egészének. Ilyen Mokry Mészáros Dezső életműve is. Ezé a nyugtalan, gazdag fantáziájú emberé, aki képzeletének szabad szárnyalásaival más világokat álmodott és az álmodásokat a valós élet élményvilágával keverve festette vagy mintázta meg műveiben. A lelki kényszer élete végéig alkotásra késztette. Az alkotás örömének hódolva, nem törődött a megélhetéssel. Mélyen az ösztöneiből és a gyermekkor világából táplálkozó művészetét a „naiv" jelző sem illeti meg egyértelműen, bár ez az elnevezés is csak relatív értékű, mint annyi más a a művészet domíniumában. Igazi ihletője nem a látható, hanem a képzelt valóság volt, amelyhez hasonló mélységekbe az autodidakták közül talán csak a finánc Rousseau jutott. Az életben tapasztalt konfliktusok értelmezésére és megoldására egyéni világmagyarázatot „naiv filozófiát" talál és szinte kozmikus méretekben gondolkodik, fantáziál. Számára a megtalált világmagyarázat szerint, deduktív és nem induktív módon érthető a világ. Az ösztönösség mellett jelentékeny szerep jut a tudatosságnak is, de ezzel a tudatossággal nem a valóság analízisére szorítkozik. A kor hivatásos művészetének stílushatásai nem érintik. Semmilyen más törvényeknek nem engedelmeskedik, csupán képzeletének. Műveit változatos jelzők illetik meg. Alkotásainak dekorativitását hol a naiv egyszerűség, hol az egészen bonyolult képszerkesztés adja. Van ahol az elbeszélő hajlam jellemző munkáira, máshol az egészen magas fokú szimbolikus képletesség. Legtöbb művére a részletek egyenértékű kidolgozása, a polifonikus komponálás a jellemző és az a szeretetteljes, bensőséges gondosság, amitől alkotásai szuggesztív sugárzást, elevenséget kapnak. 62