Dobrik István: Mokry Mészáros Dezső (Borsodi Kismonográfiák 18. Miskolc, 1985)

Mokry Mészárosnak ezek a művei is hasonló erőt sugároznak, és teszik egészen egyénivé üzenetét. Sorozatában a kitartó konoksággal és nem csökkenő hévvel ismételt egyéni jelképvilága az emberben zavart kelt. Ha nem is értjük de érezzük a képek jelentését. A kezdetleges kifejezési eszközök mintha felélesztenék bennünk régebbi lényünk, személyiségünk elnyomott részeit. A látványhűség helyett, a lélek legmélyéből a rögeszme segítségével felhozott jelképek pedig és a különös hangsúly teremtés csak a kialakult ízlésűeknek szokatlan. „Bizonyos, hogy az ily módon naivnak nevezett művészek munkáikat éppoly kevésbé érzik »naivnak« mint a sokkarú Sivafigurák alkotói, magukét fantasztikusnak. Hiszen nem maguk a dolgok fantasztikusak, hanem lényegük — idegen álláspontról szemlélve — írja Oto Bihalji Merin. Azoknak, akik a naivok tudatvilágában élnek, az amit ők ábrázolnak, az egyedül igaz és lehetséges valóság."

5 * Szinte ide kívánkozik E. H. Gombrich megállapítása is, miszerint, „... a festői ábrázolás nem a vizuális impressziónál kezdődik. A festő kiindulópontja sokkal inkább egy ábrázolási séma, amelybe úgyszólván »belelátja« a tárgyat, tehát a festő tulajdonképpen nem azt festi, amit lát, hanem azt látja amit fest."

52 A magyarság, magyarosság, népiség kérdése, ennek értelmezése és a konkrét művekben való megmutatkozása szinte vízválasztó jellegű volt a két világháború közötti időben. Mint sokan mások a 30-as években Mokry Mészáros is a magyarság keleti kapcsolatait keresi művészetében, mint ahogyan Kállai Ernő is az 1926-os „Magyarság és európaiság" című írásában: „a magyar lélekben európai és ázsiai vonások találkoznak."

5 3 A nacionalizmus, irredentizmus, turanizmus gondolatköre bőven termetté vadhajtásait. Mokryt is megérinti ennek a szele, de mégsem sorakoztathatjuk e hatás alatt készült munkáit az irredenta szobrok, a dicső nemzeti múltat feldolgozó áltörténelmi freskók, a díszmagyar és a Bocskay-ruha mellé. Igaz, hogy a „magyarság" még az őskort újraálmodó festészetét is motiválta: „A magyar népművészet Európában a legszebb, gyökerei az ősember díszítményeiben találhatók, származása Ázsia felé mutat" — írja. így válik érthetővé a kőkorszaki kerámiák bekarcolt motívumainak magyaros ornamentikája, máshol viszont az ornamentális díszítésekben az egzotikus ősállatok sajátosan átstilizált formáinak a megjelenése. Vagyis egyéni 51 Bihalji Merin, Oto 1973. 6. 52 E. H. Gombrich 1970. 40. 53 Kontha Sándor 1980. 4. 45