Dobrik István: Mokry Mészáros Dezső (Borsodi Kismonográfiák 18. Miskolc, 1985)

Az életművét tekintve, időben éles cezúrát nem lehet vonni korszakváltásainak tartalmi és stiláris változásait illetően. Az első alkotói periódusának tematikája módosult változataiban megismétlődik és visszatér. Mindhárom témakörhöz - „Idegen világ", „Óceánia", „Misztérium" — visszanyúl ezekben az években is. A korai, 1905 és 1916 között készített művei azonban jóval erőteljesebbek, mint ekkor készült későbbi társaik. A képeken megjelenő figurák sem azonosak a korábbi művein szereplő lényekkel, akik még metamorfózist szenvedett emberi fejformájukkal és zárt testükkel szerves részesei formailag is a kép egész dekoratív vegetációjának. Ezek a későbbi művek, melyeket harminc év választ el az elsőktől már észrevehetően szimbolista utalásaikkal a spirituális művészekkel való kapcsolatát, misztikus hajlandóságát és keleti orientációját is éreztetik Mokrynak. A központi figura, vagy figurák keleti bölcseket idéző stilizált fejeikkel, időtlenséget sugárzó testszerkezetükkel az élet és halál, az örökkévalóság vagy a bőség szimbólumaként jelennek meg. A keletkezést és elmúlást idéző bizarr mongolszemű lényei hol kráterszerű plazmákból kiemelkedve, hol gyökér alsótesttel sorakozva jelennek meg a képeken, együtt a földbe ágyazott lárvaszerű képzelt előállapotukkal és az örökkévalóságra áhítozó mumifikált társaikkal. E festői korszak stiláris jellemzői azután az őskort idéző képein — ha átmenetekkel is — de teljesen eltűnnek, csupán egy-két későbbi képen fedezhetők fel újra. Ilyen átmenetnek — vagy talán epizódnak — tekinthető pl. az „Oroszlán napsugárban" és a már röviden elemzett „Trópusi táj" című képei. Az ősvilággal, a prehisztorikus, archaikus múlttal foglalkozó képek készítésének indítéka több szálon kereshető vissza. Furcsa módon, tulajdonképpen Párizsban a múzeumokban fordult figyelme tudatosan az ősmúlt felé, amit megerősítettek későbbi utazásai, gyűjtései (Észak-Afrika, Ceylon). A gyűjtés szenvedélye már az első világháború éveiben is arra készteti, hogy önmaga Sajóecseg szomszédos falvainak határában ásatásokat kezdjen és kialakuljon egy kis „prehisztorikus gyűjteménye", amely néhány edényből, cserépdarabokból, kőbaltából, bronzfigurából, karkötőből állt.

44 Ezt a konkrét cél44 Később ezekből a leletekből rendez be egy szuterén helyiséget budapesti házában. {Tauszig Mária szíves közlése). Gyűjteményét 1948-ban a Nemzeti Múzeum veszi meg; Mokry Mészáros Dezső: Életem (kézirat) HOM. Helytörténeti adattár Ltsz.: 74. 207. 1. 28. o. Ezirányú érdeklődését igazolja a feljegyzései mellett található katalógus is, melyet a Magyar Keleti Társaság adott ki. (Madeinne Dszugara. - Az elfeledettek árnyékai. Leo Frobenius egyetemi tanár afrikai őskori sziklarajzaiból - készült kiállítás katalógusa. Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Bp. 1934./MTA. MDK. - C 1-39/3.-3. 3* 35 • •