Dobrik István: Mokry Mészáros Dezső (Borsodi Kismonográfiák 18. Miskolc, 1985)

II. VÁNDORÉVEK (1910-1914) „Már nem is a művészet, hanem az élet érdekelt. Nem óhajtottam festőállvánnyal s palettával szaladgálni mint a festők, - nem választottam magamnak ilyen vagy olyan izmust, sem művész iskolában, sem magánúton senkitől sem tanultam." Mokry Mészáros Dezső Ha a századvég művészeti forradalmának alapélményét egyetlen aforisztikus formulára akarjuk redukálni, azt mondhatjuk róla, hogy vezérelve a világ megmagyarázhatatlanságának, kifejezhetetlenségének élménye volt. A polgári világ kultúraegységének századvégi teljes széthullása, az értékek relativálódása és kollíziója — például a morális és művészmagatartás vélt összeegyeztethetetlensége —, a természettudományos világ titokzatossá válása. A művészi forma e szemlélet számára a megformálhatatlan formába öntése, a kifejezhetetlen kifejezése volt, lényege szerint paradox és abszurd tevékenység. A műalkotás nem képe volt a világnak, hanem szimbóluma. Szimbólum, mely éppen nem azáltal jelképezte a megfoghatatlan valóságot, hogy egylényegű volt vele, annak tükrözése vagy leképezése volt, hanem paradox módon éppen ellentétessége által. A paradox szimbólummá emelésének ez a gyakorlata a stilizáció. A világ és ábrázolásának paradox volta mint alapélmény, táplálja a századelő művészetét. Belőle irónia fakad és szorongás. Közép-Európa viszonyai között inkább a szorongás vált alapélménnyé és főmotívummá.

2 9 Mokry Mészáros sem tud hatása alól menekülni e szorító érzésnek. A fantasztikumot kereső műveiben, a mindenséggel foglalkozó „Misztérium" sorozatában a tudomány igézete mellett a jelenből való elvágyódás is tükröződik. Műveinek egyre erősödő stilizáltsága, jelképeket kereső szorongása már nem a kezdeti játékos fantáziájának szülöttei. Harmincéves fejjel egyrészről még szinte utópisztikusán hisz a tudomány gyors fejlődésében, másrészről a századforduló válságérzete nyomán kétkedő misztikussággal keresi az utat a világ és önmaga mélyebb önismerete felé. A barátok és Gulácsy Lajos ösztönzésére 191 l-ben Párizsba utazik. Egy Párizsban élő újságíró, Aranyosi Pál támogatásával, - kivel utazása előtt már levelezést folytat — sikerült két helyen bemutatnia a magával vitt műveket. 29 Magyarország története 1890-1918. 1978. II. 977-978. 24