Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

IV. Haszonvétel Az üszőt vagy üszőtinó

t /jalouka - H., Fh., Vh., M., Sz./ 2-2,5 éves korban lehet a biká

hoz /buJak - Nh., H., Fh., Vh., M. , Sz./ engedni, ekkor érett meg arra, hogy borja legyen. Az üsző és a tehén /krava - Nh., H., Fh., Vh., M., Sz./ nyugtalan, ugrál, bőg ós nem legel, amikor folyathatna

. Ha a gazda azt akarta, hogy bornyas vagy vemhes legyen a tehene, elhajtotta a bikához folyattatni

. Minden közbirtokosságnak volt egy bikája, de a nagyobb falvakban kettőt, hármat is tartottak. A bikák, beszerzése a közbirtokosság feladata volt. Filkeházáról a Hernád-völgybe, Gönore és Zsujtára Jártak bikát vásárolni. Ottani bikatenyésztő gazdáktól vették a másfél, két éves állatot a Járási főszolgabíró előzetes engedélye alapján. Ha az új bika vásárlásához nem volt elegendő pénze a közbirtokosságnak, akkor az árát a gazdák adták, össze a tehenenként kivetett bika129 pótlás óimén. A bikákat a pásztorházak végében álló Mkaólban vagy bikáistállób

an helyezték el. Ezek épitésmódja és berendezése megegyezett a falubeli ólakéval. Ha két bikát tartottak, un. strajfá

val választották el egymástól. A bikát rendszerint a csordás gondozta, takarmányózta. A téli időszakban más dolga nem is volt, a bikagondozásért fogadták egész évre. Ritkán egyes gazdákhoz is kiadták a bikát téli takarmá13 0 nyozásra. A bika szálastakarmánya a közös rétekről került ki, amit általánosan Bikarét

nek vagy Falurét

nek neveznek. A gazdák közmunkában kaszálták és gyűjtötték össze a szénát. Tehenenként kellett kiállni, és a lófogatos gazdák hordták be a takarmányt a pásztorház mellett álló falusi sop

ba vagy bikasop

ba /Fh./, de a bikaól padlásán is tárolták. A bika abraktakarmányát az állattartó gazdáktól szedték össze, de a fübérből is vásároltak. A gazdák évente 10-15 kg. árpát vagy zabot, 1-2 liter korpát és egy pohár sót adtak be tehenenként. Aki nem adta meg a kivetett mennyiséget, azt a közbirtokosság egy évre eltiltotta az apaállat használatától. A beszedést a községgazda vagy bikagazda végezte el ősszel, és ő adta ki a napi takarmányt is a csordásnak. Pálházán, Kováosvágáson és Filkeházán a bikaistállóban volt egy abrakos láda, amit általában zárva tartottak, és a vezetőség tagjai felváltva mentek ábrakölni. A második világháború után az állam rendszeres pénzbeli támogatást biztosított, amiből a közbirtokosság megvehette a bika abraktakarmányát. 7k