Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

istállóban vagy a csűrben egy fatönkön faragó

vaJ vágták 10-15 cm-es darabokra a marokba fogott szalmát. A XIX. század végén Filkeházán és Hosszúlázon még előfordult a kaszás secskavágó

, a máig használatos kerekes secskavágó őse.A négy lábon álló váló

t a gazda maga állitotta össze deszkából. A vályú végén az egyik láb

hoz rögzítették a cigánykovácsoktól vásárolt, enyhén hajlított, kb. 10 cm széles pengéjű, fogó

val ellátott kaszá

t. Ezen a szecskavágón egy ember dolgozott. Eal kézzel tolta előre a vályúban a szénát és szalmát, jobb kézzel pedig a kaszát mozgatta függőleges irányban. Nagybózsván a lábbal működtethető kaszás szeoskavágót még az 1900-as évek elején is használták. A XXX. század végén terjedt el a kerekes szecskavágó, a secskavágó /seckarna - Kh. , Nh., Vh./. Először a módosabb gazdák szerezték be Kassán, de a szegényebbek többen összeállva kczösen is vásároltak, vagy használtat vettek. Akinek rem volt szecskavágója, elkérte a szomszédjától, rokonától, és egyszerre több napra valót vágott rajta. Az ilyen szívességet munkával /kaszálás, a Hutákban trágyahordás/ viszonozták. Az is gyalcori volt, hogy a megvágandó takarmányt szállították át, majd a szecskát zsákban és ponyvában hordták haza. A kerekes szecskavágó főbb részei: láb vagy lábazat /Pf./; étető váló /Fh./, étető /Ny./ vagy láda /Pf./; secskavágó kerék vagy nagykerek /Pf./; hajtó /Pf., Ny./, hajtókar /Fh./, fogó vagy korba /Fh., M./; torok /M./; henger /Pf./; kés vagy kasza /Pf./; hatos kerekek /Pf./ vagy fogaskerekek /Fh./; szája

/Ny./. A szecskát nagyon gazdaságosnak tartják, mert igy a silányabb minőségű takarmányfélét is megeszi a marha. Ha a kukoricaszár elfogyott, a tavaszi búza és árpa szalmáját, törekjét szecskázták szénával vagy lóherével. A két világháború között még elsősorban szalmából, szénából, és erdei füvekből vágták a . szecskát. A szecskavágás helye a csűr szérűje vagy az istálló volt. Rendszerint két férfi vágta a szecskát, a nők csak újabban vesznek részt ebben a munkában. Az egyik rakja a. szénát, szalmát a válóba, éteti

, a másik hajtja

. /23.kép/ Kukoricaszár vágásánál az étető is segit egy kézzel a hajtó

nak, mert "ezt nehezebben viszi." Szükség esetén egy ember is vághat szecskát. Először telerakja a vályút, egyik kézzel leszoritja a szénát és szalmát, a másikkal, meg hajtja a kereket. A szecs58