Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
lámádét, ha a legelőn nem volt elegendő fü. Nyári munkából hazafelé menet az -\sszonyok mindig aarlóztak az útszélen egy ponyvára való füvet. Hazavitték a lefattyúzott kukorioát, kikapált dudvát, és ha a marha nem lakott Jól a legelőn, ezzel etették. Csak a nagyobb gazdaságokban adtak a tehénnek fejés kézben lóherét vagy egy szakajtób an /fatál/ összekevert vágott krumplit, répát és egy maroknyi darát. Az igavonó marhát elindulás előtt mindig megetették szénával vagy lóherével, egy ponyva szénát pedig még az útra vagy a mezőre is vittek. Az ökröket régebben akkor is rendszeresen takarmányózták nyárén, ha nem dolgoztak rajtuk, mert az őszi szántás befejeztével a Szerencsi Cukorgyái- felvásárolta a nehéz ökrök et. A módosabb gazdék itatás után 1-1,5 kg árpa- vagy gabonadarát adtak egy-egy ökörnek, de ha kezel volt az eladás ideje 3 kgot kapett. A kisborjúkat naponta kétszer vagy háromszor etetik jobb minőségű szénával. A második világháború óta jelentős szerződéses szarvasmarha hizlalás esetén a növendékmarhák napenta háromszor kapnak szecskát, zöld bükkönyt, csalamádét, lóherét és abrakot. A hizóba fogott tinót az istállóban itatják, hogy kevesebbet mozogjon. A takarmányozás a téli időszakban a legjelentősebb, a két világháború között még ez alkotta a férfiak fő napi teendőjét. Ha nem volt a családban olyan idősebb férfi, aki elláthatta a jószágot, akkor a gazda feladata volt.* Kora hajnalban kelt, megetette az állatokat, elkészítette a délutáni etetéshez szükséges takarmányt, amit az asszony adott a marhának, és csak úgy indt'lt az erdőbe vagy fuvarba. A vándoriparból élő Kutakban a téli takarmányozás is elsősorban a nők feladata. Szóga , szolgalegény ritka volt a Hegyközben. Pusztafaluban, Pálházán, Mikóházán, Nagybózsvén, Felsőregmecen néhány 20 holdon felüli gazdaságban fogadtak szolgalegényt, ahol nem voltak felnőtt fiúk. A két világháború között Mikóházán és Felsőregmecen rendszerint 10-15 gazdának volt azógája . A szolgalegények 17-25 éves, szegény családból származó vagy árva fiúk voltak. Többnyire idegen faluból fogadtak legényt, a mikóháziak általában a Hutákból. A szolga feladata volt a gazda melletti mezőgazdasági munkák végzése, télen pedig a jószág takarmányozása, gondozása. A családos szolga komenciós volt, január 1-től január l-ig fogadták. A legényeket elsősorban készpénzzel fizették, és kosztot, meg ruhaneműt kaptak. 56
