Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)
üvegezték, hanem télire szalmával vagy trágyával dugták be. Az újabb istállókon mér nagyobb méretűek és üvegezettek az ablakok. Az istállók méretét és berendezését a gazdaság, illetve az állatállomány nagysága határozta meg. A gazdasági-társadalmi helyzet alapján a hegyközi ólaknak nagyjából három alaprajzi típusát különböztethetjük, meg. /l8.kép/ A 15-18 kat. holdon felüli gazdaságok istállóját az ajtóval szemben levő egy-másfél méter széles folyosó, a plaoo /P., Fh./ két részre osztja. Egyik oldalon álltak a lovak és ökrök, a másik oldalon a fejős tehenek és a növendékmarhák. Ha nem volt ökör, a lovakkal egy oldalon voltak a tehenek, a másikon a borjak és a tinók. Az állatok etetésére szolgáló váló az ajtótól jobbra és balra a fal mentén húzódott. A másik, általánosabb tipus az 5-15 kat. holdas gazdaságokra jellemző. Itt a jászlat a bejárattal szemközti falhoz állitjék. Az igavonó állatokat mindig az ajtóhoz közelebb helyezték el. Ha ló is volt az istállóban, akkor arra vigyáztak, hogy a tehenek ne járjanak el a lovak mögött. Ilyenkor a fejős teheneket ós a lovakat trajfá val /Ny./, strajfá val /Pf., Kh.,/ vagy álló strajfá val /Fh./, lecövekelt strajfá val /Fka./ választották, el egymástól, a két ló közé pedig még külön függős strajfá t /Fka./ is tettek. Az álló strajfa egyik végét a vályúhoz, másik végét a földbe vert kb. 80 cm magas karó hoz vagy cövekh ez rögzítették. A függő strajfa egyik végét karikával erősítették a jászolyhoz, a másik végét a padlásgerendáról lecsüngő lánc vagy drót tartotta. Az elválasztott kisborjúkat a tehenektől mindig külön, rendszerint az ajtó melletti sarokban négy rúdra helyezett válócská hoz /Ny., Fka., Sz./, kisváló hoz /Fka., Pf., Fh./ kötötték. A harmadik csoportba a földnélküliek és a szegényebb parasztcsaládok istállói tartoznak, amelyek elsősorban méreteik és az állatok száma miatt különböznek az előbbitől. Az igázott és fejős tehenek a növendékmarhával, együtt a bejárattal, szemközti váló mellett állnak. A különböző istállótipusok közös jellemzője, hogy a jászolyt mindenütt a fal. mellé él-litják, az arcaljászolt még a legmódosabb gazdák sem alkalmazták. Az állatok etetésére szolgáló vályú általános elnevezése a váló /valov - H., Nh./, csak Pusztafaluban és Pálházán fordul elő a jászol és a Hu53
