Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

A fenti arányok természetesen egy gazdaságon belül Is évenként változtak.. A 9-10 holdas gazdaságokban a szántóföldi terület 8-10 #-án lóherét, 3-^ #-án pedig lucernát termesztettek. A Hegyközben a télire összegyűjtött takarmányból mindig több volt a széna, mint a lóhere, illetve lucerna. A gazdák tapasztalatból tudták, hogy az állatoknak hány szekér takarmány keli egy télre. Általános vélemény, hogy "ahány lába van egy tehénnek, annyi szekér széna kell neki egy télre," Ez alapján egy szarvasmarha kiteleltétéeéhez kb. 20 mázsa szénéra, illetve szálastakarmányra van szükség, amit szalmával és kukcricaszérral keverve etettek. Ha nyár végén kevésnek bizonyult a vérható takarmány mennyisége, a gazda részért kaszálással pótolta, vagy a szénatermő falvakból vásárolta. A kevesebb éllatot tenyésztő falvakból /pl. Kishuta/ elsősorban a szomszédos községekbe mentek szénéért. Ahol több állatot tartottak. /Pf., Fka., Ny., P., Sz./ a bodrogközi és hegyaljai falvakba, sőt a Taktaközbe is jártak takarmányt vásárolni, különösen aszályosabb években. /lO.kép/ A szénavésérlás mindig a férfiak dolga volt. öt-hat gazda is összeállt, és többnyire lefogattál indultak szénáért. A pusztafalusiak rendszerint fáért cserélték a szénét. Másfél-két köbméter öl-fáért egy "rendös rakodás szénét", 6-8 mázsát kaptak. Takarmányért un. lajtrás szekér

rel mentek, és a falvakon áthaladva érdeklődtek eladó széna után. A hegyaljai községekben /Olaszliszka, Bodrogszegi, Long/ pacsit

ra kötött maroknyi szénét, osóvá

t raktak a kapuba, ezzel hirdették az eladó szénát. A takarmányt leggyakrabban szemre vették. Egy mázsa széna ára rendszerint egy mázsa búza árával volt egyenlő. A lóheréért a széna dupláját kérték. A második világháború utáni években visszaszorult e távolabbi vidékeken történő szénavásárlás, mivel több szálastakarmányt termesztettek. A mezőről hazahordott takarmányt mindenki a maga telkén különböző épületekben, illetve a szabadban tárolta. A belső telken kivüli takarmánytárolás Füzérradványban, Kovéosvégéson és Mikóházén fordult elő. Füzérradványban a XIX. század végén, a falu leégése után rendelték, el a településen kivüli szérűskert létesitését. Kovácsvágáson a falu alatt volt néhány bekerített szénáskert az egyik sarkéban fából, deszkából épült szénatartóval. ? Mikóházán azoknak a gazdáknak volt a mezőn hl