Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

pálinkával kínálták. A régóta egy faluban szolgáló és megbeosült pásztort újabban az asztalhoz is leültetik, borral és süteménnyel kínálják, de a demizsonjába is öntenek. Esetenként évközben is adtak a pásztornak egy darab szalonnát, kenyeret, krumplit vagy gyümölosöt. A tehéncsorda első kihajtásénak idejét mindig az időjárás és a legelő füvének a minősége határozta meg. A második világháború utáni évektől rendszerint május 1-én hajt először a pásztor, régebben azonban április végén már a legtöbb faluban legeltettek. A két világháború között a pásztorok igyekeztek már nagypénteken kihajtani, hogy megkaphassák a gazdáktól a nagypénteki tojást és a lisztet. Az első kihajtés nagy gonddal történt, különösen a legelőre először kikerülő borjak esetében volt szükség a családtagok segítségére. Az első kihajtás jelentőségére utalnak azok a mágikus cselekedetek, amelyek a jószág megóvását és a legelőn való gyarapodását oólozták. Korán reggel, kihajtás előtt a gazdasszonyok a Vízkeresztkor megszentelt vizzel hintették meg, és Szent János napkor /június 2k megszentelt, parázsra tett tisztesfü

vei /zel'e-Fh. , ciscec-Kh. , Nh./ füstölték meg a. marhákat. A boszorkányok rontása ellen szentelt fokhagymát kötöttek a tehenek szarvára. /Fh./. Palhá« zén még az 1900-as évek eJején is szokás volt az ólküszöb elé kívülről egy kerekkötő láno

ot tenni, és első kihajtáskor azon léptették át a marhát, igy védve volt a rontástól. Kihajtás előtt etettek meg a tehénnel egy keményre főtt tojást is, hogy O p olyan kerekre és kövérre hízzon a jószág a legelőn. Eredetileg a pásztornak adott nagypénteki tojásnak is mágikus szerepe volt. Pusztafaluban a csordás a legelőre vezető úton ásta el az állatok után kapott tojást, hogy azon áthaladva a tehenek olyan jóllakva jöjjenek haza minden nap, mint amilyen telt a tojás. A csordás nem ásta el az összes tojást, újabban pedig teljesen elmaradt a tojás elésása. A tojást viszont minden, évben megkapja a gazdáktól. A pásztornak nagy gondot jelentett az állatok egybentartása a legelőn, ezért az első kihajtáskor különféle cselekedetekkel igyekeztek ezt biztosítani. Nagyhutában a csordás a kutyafa egy-két éves hajtását levágta és a legelőre vezető úton, a csapás

on elásta, mert ha ezen keresztül hajtja ki a csordát, nem megy széjjel a legelőn. Hosszúlázon a pásztor első nap egy csomóba terelte a marhákat a legelőn, és háromszor körüljárva szentelt vizzel megpocsolta, valamint a le38