Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

tetett kintháló vagy éjszakára hazahajtott gulyák is voltak a Hegyközben /Fka, Sz./. Füzérkajatán a századfordulón még kintháló gulya volt, amiben igavonó ökröket legeltettek, és csak éjszakára hajtották ki az egy dűlőben levő ugarokra. A jószágra két soros gazda vigyázott, a tulajdonosok pedig reggel a legelőről fogták be a marhát. Ez a gulya a kapásnövények és takarmányfélók elterjedése miatt csökkenő legőlőterület következtében szűnt meg. Az 1920-as években rövid ideig ismét volt gulya Füzérkajatán, mert a Károlyi uradalomtól vásárolt a falu egy nagyobb területet /Cserje

/, amit legelőnek használtak. Később a földterület felparcellázása és müvelése miatt szűnt meg a gulya. Széphalom-Kosszálázon még az 1940-es évek elején is külön legelt a heverőmarha

, a tinó-binó marha

. A tinókon kivül az ökröket és a falu bikáit is a gulyá

ban legeltették. Őrzőjük a gulyás vagy ökörpásztor volt. A heverőmarhát április végén hajtották ki először és késő őszig legeltek a különlegelőn. A gulyás reggel mindig korábban hajtott, mint a csordás

, rendszerint k órakor és este 9-ig maradt kint. Délben gémeskútnál vagy patakban itatták meg a marhát. A gulyás falubeli földnélküli parasztember volt, s darabonként háromnegyed véka búza és fél kenyér volt a bére, első kihajtáskor pedig néhány fillér bocskorpénz

t is kapott. Az igavonó állatokat azokban a falvakban is külön legeltették, ahol nem volt közös gulya. Egyénileg vagy csoportosan őrizte valaki a jószágot a családból. A legeltetés az erdei tisztásokon, az erre a célra fenntartott külön legelőkön ós az ugarföldeken törtónt. A XIX. század elején a radványi uradalomhoz tartozó falvak közül kevésnek volt külön legelője, az állatoknak az erdő nyújtott táplálékot. Egy 1809-es peres irat szerint két nyiri jobbágy favágás idején az erdei tisztáson legeltette ökreit, amit titkon elhajtottak Bretzenheim herceg emberei. A Károlyi uradalom a XIX. század első felében megengedte, hogy azokban a falvakban, amelyeknek nincs vagy nagyon kevés a legelőjük /pl. F., Fka., Fk./ az erdőkben és k8 cserjékben legeltessenek a makkoltatés idejéig. A fejőstehenek közös csordában való legeltetése mellett a gyenge minőségű legelővel rendelkező községekben /Pf., F., Fka., Kh., Nh., Vh./ még a két világháború között is gyakori volt, hogy a teheneket lopva az erdei tisztásokon is legeltették. Első2k