Petercsák Tivadar: Népi szarvasmarhatartás a zempléni Hegyközben (Borsodi Kismonográfiák 17. Miskolc, 1983)

minden falujában három nyomásra osztott földekről tudunk. A XIX. század első felében Filkeházán "...az Urblis /"Urb/ aria/lis"/ földek 3 fordulókra fel osztva használtattnak leg inkább Rozs, Zabb és Krumpli termesztéssel" Kajatán "az Urblis /"Urb/aria/lis"/ szántó földek három fordulokra vannak fel osztva, használtattnak Tiszta Kétszeres, Tavasz Búza, Rozs, Zabb, Kolompér termesztéssel. Az Urbarialis Rétek elválasztva a szántó földektől külön tagokban vannak a völgyekben 23 kiosztva." "* A határt őszi, tavaszi és ugar fordulóra osztották. Az őszi vetemények betakarítása után a szántóföldet ugaron hagyták és aratás után mindjárt ráhajtották a jószágot, ami a beszorulásig járta, majd a következő tavasszal ismét legeltették. Az ugarral egyrészt pihentették a földeket, másrészt legelőterületet biztosítottak az állatoknak. A fordulós vagy nyomásos gazdálkodás a Hegyköz legtöbb falujában a termelőszövetkezetek megalakulásáig fennmaradt. "* Kivételt képeznek a gyenge és kishatárú Huták /Kh., Nh. , Vh./ és Hollóháza, ahol soha nem volt nyomásos gazdálkodás. Az ugaroltató háromnyomásos földművelési rendszert a századforduló és az első világháború körüli években fokozatosan felváltotta az ugar nélküli gazdálkodás. A határt ekkor is három részre osztották: őszi forduló vagy forgó

, illetve dűlő - őszi búza, gabona /rozs/; tavaszi forduló - tavaszi búza, árpa, zab; pihentető forduló - kapások, lóhere, bükköny + ugar. A harmadik fordulón belüli változás már a XIX. században megkezdődött a kukorica és a burgonya nagyobb mértékű termesztésével. Az ugar egy részét fokozatosan kapásokkal ültették be, a két világháború között pedig a pillangósoknak, bükkönynek, osalamádénak is itt szorítottak helyet. Az ugar ekkor sem szűnt meg teljesen, a Jobb módú gazdák mindig hagytak egy-egy darabot. Azért hagytak ugart, "mer az ember trágyát nem győzött annyit ráhordani, hát annak a fődnek pihenni kellött egy esztendőn" /Ny. Iván Mihály, 81 éves/. Azt tartották, hogy az "ugarba jobb búza terem, mint a kapások után." "Az ugart használták legelőnek is, meg egy kis takarmánt tudtak róla szedni, meg a fődet pihentették. Amelyiköt nem lehetett lekaszálni, azt legeltették" /Pf. Hutkai István,75 éves/. A részben meghagyott ugarokon - a korábbi időszakkal ellentétben - azonban már nem legeltethetett mindenki, csak a föld tulajdonosa, vagy akinek megengedte. Egy éves pihentetés után az ugarföldet minden gazda