Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

1263-ban felajánlott pénzbeli megváltást is, hisz különben aligha lett volna ez ellen kifogása az esztergomi érseknek, miután egy-egy várhoz tartozó területek tizedeinek pénzbeli megváltása, utóbb kifejezett bérbe adása a XIV. században már nem volt egyedülálló eset.

22 De miután 1332-ben megállapodás jött létre a pápa és I. Károly között, hogy a pápai adószedők egész magyarországi bevételük egyharmadát átadják a királynak, ha az engedélyezi működésüket,

2 3 talán ezzel összefüggésben mondott le a király végérvényesen az esztergomi érsek javára a régi tornai uradalom területén kialakult Torna megyében szedett tizedekről. Emlékeztetek rá, hogy már III. Béla olyan jogokkal adományozta Domonkos Bánnak, majd IV. Béla 1243-ban a Bebekeknek a tornai királyi uradalom egy részét, amüyenekkel ő maga is élvezte azt, beleértve a tizedszedés jogát is.

24 Emlékeztetek arra is, hogy amikor 1256-ban IV. Béla megerősítette az esztergomi érsekség kiváltságait és még az arany- és ezüstbányászatból eredő királyi jövedelmek után is vállalta a tized fizetését,

25 ezt követően 1263-ban külön oklevélben intézkedett, hogy az esztergomi érseknek pénzben fizetendő megváltás fejében továbbra is a görgői királyi udvarházat illesse meg a tornai uradalom tizedszedési joga, kivéve azokat a külföldi telepesekkel benépesült hospesfalvakat, amelyeknek kiváltságai között az is szerepelt, hogy a tized a község saját egyházának papját illeti.

2 6 1332-től 1337-ig működtek Magyarországon a pápai adószedők, hat éven át szedték be a papi tized jövedelmek tizedrészét. Töredékesen fennmaradt számadáskönyvük kevés kivétellel az egész országra kiterjedően felsorolja a plébániával és más egyházi intézménnyel bíró helységeket, megnevezi azok papját és megjelöli az általuk fizetett összeget.

2 7 De míg az ország más vidékein többször szerepelnek a számadáskönyvekben a plébániák, a Torna megyének megfelelő tornai főesperesség plébániái csak egyszer fordulnak elő,

28 nyilván a király és az esztergomi érsek közti megállapodást követően. Hiába keresné valaki a jegyzékben a hospesfalvak Vendégi, Szentandrás, Szőlősardó és Hidvégardó nevét, bár mind a négynek, de az első háromnak bizonyosan, már rég volt plébániája, ősi kiváltságaik alapján azonban e települések tizede teljes egészében a községek plébániáin maradt, abból sem az érsek, sem a pápa nem részesedett. 2i

FügediE. 1977.77. 13 7* 1.202. 24

Fejér IV. 1. 290; Katona T. 1981. 316. 2 * Fejér IV. 2.384;Mon. Strig. I. 436. 26

Fejér IV. 3.126;Mon. Strig. 496. 2 TAT 1.203. 2,

Mon. Vat. I. 1.182,183, 233;BoroviJ. 1942. 91-92. 5* 67