Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)
III. A TATÁRJÁRÁSTÓL 1283-IG Tatárjárás a Bódvaszilasi-medencében és Tornában 1241 márciusában a tatárok betörtek az országba, és a magyar seregeket április 11-én a Sajó menti muhi csatában tönkreverték. A királynak sikerült hű vitézeinek egy csoportjával kivágnia magát a tatár seregek gyűrűjéből, és ahogy Rogerius mester (a mester, latinul magister cím az egyetemet, főiskolát végzett, tanult embernek járt ki a középkorban), a tatárdúlás krónikása, Siralmas Ének-ében leírja, a király a csatatérről észak felé a lengyel határ irányába menekült, majd nyugatnak fordulva, a Felvidék erdőségein keresztül az osztrák határra sietett, ahol felesége és családja akkor tartózkodtak. 1 A király menekülésének vidékünk történetében azért volt jelentősége, mert a muhi csatatérről „észak felé a lengyel határ irányába" a Bódva völgyén, a Bódvaszilasi-medencén át vezetett az út. Minden valószínűség szerint helytálló a hagyomány, melyet a nép mondáiba is beleszőtt, hogy IV. Béla a vesztett csata után, a tatároktól üldöztetve vidékünkön át tornai uradalmába menekült, talán a mai Nagy-Várad dombon állt Torna-Váradba, vagy inkább az akkor már föltehetől eg kiépült tornagörgői palotába, majd miután ott minden segítséget megkapott, kis csapatát rendezve, rövid pihenő után folytatta útját az osztrák határ felé. Számos monda őrzi a mai napig is, hogy a Szádelői-szurdokvölgy bejáratánál levő nagy barlangban húzódott meg üldözői elől, 2 hogy egy ottani forrás vizével oltotta szomját, hogy Görgőn az Oltár-lyukban imádkozott, és ott állított ki nemesleveleket a helybéliek számára, 3 vitézei ott a Galamboskő sziklaüregeiben fészkelő galambok tojásait gyűjtötték össze, hogy a menekülésben kiéhezett királynak táplálékról gondoskodjanak - ez utóbbi mondát Tompa Mihály Galamboskő című regéjében versbe is foglalta 4 —, és még sorolhatnánk a IV. Béláról szóló Torna-völgyi mondákat. A tatárok a királyt üldözve végigpusztították a Bódva völgyét, nyilván a Bódvaszilasi-medencét is, de a nép nagy részének sikerült a hegyekben, a barlangokban és a sűrű erdők mélyén legalább az életét megmentenie, hogy aztán a tatárok kitakarodása után falvaiba visszatérve, rendbehozza elpusztí1 Katona T. 1981. 134,150-151. 2 BélM. 1753. 91-92; Korabinsky, J. M. 1786. 637. 3 Siegmeth,K. 1886.43-48. *TompaM. 1899. 137-142. 36