Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

ottani lakosság kb. 7%-a, Bódvarákón 40 személy, a község akkori lakosságának kb. 12%-a, de hasonló, tehát kb. 10% körüli lehetett a kolera pusztítása vidékünk többi településein is.

2 9 Polgári átalakulás A XIX. század első felében a polgári átalakulás a Bódva-völgyben az országosnál lassúbb ütemű volt. Egyik-másik uradalom nagybirtokos gazdálkodásában mutatkoztak csak a csírázó kapitalizmus jelei a feudális viszonyok között. Példaként a Coburg hercegek edelényi uradalmának 1838-ban alapított és akkor országos jelentőségű cukorgyárát említhetjük, amely elsősorban az uradalom cukorrépatermését dolgozta fel, az uradalom saját szénbányáiban termelt szén felhasználásával. A tőkés nagyipar által a század második felében kiépített nagy cukorgyárak versenyét ez a kisebb üzem természetesen nem bírta, és 1882-ben meg is szűnt.

30 Az uradalmak ipari kisüzemei közül megemlíthetjük a gróf Csákyak szendrői vasolvasztóját és hamuzsírüzemét, más nagy uradalmak fafeldolgozó üzemeit, mint a derenki fűrészmalmot vagy a szini furnérüzemet. Jellegzetes régi kisüzem volt a századforduló idején is még működő jósvafői kapahámor. De ezekkel együtt is a XIX. század közepe előtt területünkön az ipar fejletlen volt. A kisipar sem volt számottevő, a háziipar pedig jórészt a faluk saját szükségleteit látta el. Fehérneműjét szinte minden földműves család maga állította elő, a parasztasszonyok télen csaknem minden faluban fontak, szőttek. A mész- és szénégetés, valamint az erdei favágás is kenyeret adott néhány száz családnak. Az őrlést ősidők óta a vízimalmok látták el.

31 A szénbányászatot az 1860-as évekig alig művelték. Ércbányászattal Rudabányán, Telekesen, Martonyiban, valamint a Bódvarákó és Tornaszentandrás határában emelkedő Esztramos-hegy oldalában kisüzemi keretek között foglalkoztak; de fejtettek vaskövet Bódvaszilason és egyebütt is, ahonnan aztán többnyire szekéren Dernőre vagy más vasolvasztókba, kohókba szállították. 29 Kalász E. 1940. 30

Sápi V. 1973. 216-218. 3i

BAZtört. 57-58. 118