Dénes György: A Bódvaszilasi-medence 700 éves története (Borsodi Kismonográfiák 16. Miskolc, 1983)

VIII. SZÁDVÁR LEROMBOLÁSÁTÓL 1848-IG Szádvar pusztulása Thököly kurucai még két esztendeig maradtak Szádvárban, ahol — mint említettem — 1685-ben még egy nagy leltározást is csináltak.

1 Aztán Thököly szabadságharcának lehanyatlása nyomán 1686-ban már újra császári katonaság van Szádvárban,

2 és 1686. április 26-án jelentik Bécsből a magyar követek: „tegnap a titoktanácsban elvégeztetett.. . Eperjest, Regéczet, Bodókőt, Szádvárat elrontják".

3 Hogy a vár erődítményeinek felrobbantását pontosan mikor hajtották végre, azt nem tudjuk, de nyilván nem sok évvel a döntést követően. Szádvár lerombolásakor az uradalom központját Szilasra helyezték.

4 A község régi pecsétjén az 1696-os évszám áll, akkor már valószínűleg onnan igazgathatták az uradalmat. Egyébként ez a legrégebbi a környék községeinek ismert pecsétnyomói között, és ezen fordul elő a község megjelölése először mai alakjában: Bódvaszihs, pontosabban Bodovaszilas néven. Az, hogy Thököly kurucai négy éven át kezükben tartották a várat és uradalmát, a császári udvar számára még kívánatosabbá tették, hogy a vár erődítményeinek lerombolása után megbízható Habsburg-párti magyar főúr kezébe kerüljön az egész uradalom, amit Esterházy Pál herceg részben pereskedéssel, részben egyezségekkel és némi kártérítés ellenében 1702-re meg is valósított. Dersffy Orsolya fia 1702-ben az egész — akkor már bódvaszilasi székhelyű — szádvári uradalom tulajdonosa lett.

5 Addigra ez a nagy uradalom az ország legnagyobb földesurának birtokai között már csak egy volt a többi mellett. - De Bódvaszilas, Szögliget, Derenk, Hidvégardó, Vendégi, Szentandrás és még egy sor további község lakossága számára két évszázadra meghatározta hovatartozásukat. Egy időre a Rákóczi-szabadságharc megzavarta Esterházy herceget immár bódvaszilasi központú uradalmának birtoklásában, a fejedelem ugyanis kincstári tulajdonba vétette azt,

6 de a szabadságharc bukásával visszakerült 'DétshyM. 1969. 150, 177 (78), 183 (89): OL Jankovich-gyűjt. 66. sz. pali. 2 Uo. 177 (78): EL Rep. 24. 173. cs. No. 29, 29 et NB. és 30. 3 Uo. 177 (80): Alvinczi Péter okmánytára. Mon. Hung. Hist. 11/24. 172. 4

Uo. 150. s Uo. 177 (82):EL Rep. 24. 173. cs. No. 76. 6 Uo. 177 (82): 1703. évi conscriptio. U et C Fasc. 53. No. 42. 107